Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 7 (39. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - GÖNDÖR ISTVÁN - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA
3490 amelyeket nem sokkal előttem Bauer Tamás is elmondott, és amelyeket már elmondtunk a vita általános részében többször, hosszan és többen. Utána bővebben, részletesebben azokról a technikai jellegű problémákról szeretnék beszélni, amelyeket a törvényjavaslat egyszerűen nem old meg, sőt, úgy gondolom, hogy gerjeszt, előidéz, amelyeket az előterjesztő nem gondol végig előre, de amelyekről azt gondolom, hogy némi logikai fejt örés után végiggondolhatók. Az elvi ellenvetéseink az iskoláztatási támogatással kapcsolatban abból táplálkoznak, hogy itt két dolog összekeveredik. A családi pótlék egy olyan támogatási forma, amely a gyermeknevelés költségeihez való hozzájárulás az állam részéről. Természetesen nem fedezi a gyermeknevelési költséget, hanem egy jelképes hozzájárulás, hogy tudniillik az államnak ez a tevékenység fontos, ezért valamilyen szinten részt vállal belőle. Ez a rész az ismert létminimumszámítások alapján mintegy 2 0 százaléknyi része annak a költségnek, amely felmerül. Mondom még egyszer: a minimum szintjén; tehát semmiképpen nem elégséges önmagában véve az ellátáshoz - bizonyos értelemben jelképes. Nagyon fontos, hogy ne keveredjen össze egy másik szemponttal, tudn iillik hogy a kormány - aktuálisan ez a FideszKisgazdapárt jobboldali kormány - bizonyos magatartásokat akar jutalmazni, és másokat pedig akar diszkriminálni. Árulkodó volt, amikor a miniszteri expozéban Harrach miniszter úr úgy fogalmazott, hogy a helyes útra kell terelni a szülőket. Árulkodó volt, amikor az előbb Révész Máriusz képviselőtársam, aki, sajnos, azóta kiment a teremből (Révész Máriusz: Itt vagyok!) - bocsánat, nem láttam , úgy fogalmazott, hogy rá kell kényszeríteni őket arra, hogy iskolába járjanak. Nos, a mi felfogásunk szerint a kormánynak egyrészt nem az a dolga, hogy erkölcsi magatartásokat terelgessen, másrészt pedig semmilyen pozitív eredményt nem lehet elérni a kényszer eszközével az élet semmilyen területén. Mi abban a korai, nyár el eji vitában többször és hosszan kifejtettük, hogy ide bizony, tisztelt képviselőtársaim, pozitív ösztönzési eszközök kellenének. (17.30) Emlékszem, hogy Kósa Ferenccel folytattunk le egy nagyon hosszú vitát, ami arról szólt, hogy szívesen látnánk olyan új iskoláztatási támogatási formát, ami tehát nincs összekeverve a családi pótlékkal, nem váltja ki a családi pótlékot, de azt célozza, hogy a gyereket iskoláztassa a szülő - aminek egy korai, speciális változatát a szabaddemokraták már az első ciklusban meg fogalmazták. Ott arról volt szó, hogy az igazán alacsony képzettségű szülők a gyermek továbbtanulása segítése szempontjából kapjanak továbbtanulási támogatást. De ezen kívül is sokféle eszköz állna rendelkezésre ahhoz, hogy ilyen pozitív ösztönzéssel valób an tudjuk az iskoláztatási színvonalat segíteni, támogatni. A kormánynak nem ez a szándéka. A korábbi vitákban nagyon hosszan elmondtuk, hogy az a félelmünk, hogy így bizonyos családok, bizonyos rétegek nagy számban elveszíthetik a családi pótlék mutációjá t, tehát ezt a bizonyos iskoláztatási támogatást. Az előterjesztő a bizottsági vitában próbált minket megnyugtatni azzal kapcsolatban, hogy erről szó nincs, hiszen nem fogják elveszíteni a támogatást, hanem csak különböző eljárásokat indítanak be. Ezen a p onton szeretnék rátérni a technikai jellegű érvelésemre és kifogásaimra. Ennek a törvényjavaslatnak a 16. §a írja le részletesen, bekezdésekbe szedve, hogy mit gondol a törvény előkészítője arról, hogy mi mindent kéne, lehetne csinálni. Az (1) bekezdésben meghatározza azt a feladatot, hogy ha bajt észlel az iskola igazgatója, akkor a település önkormányzatának jegyzője felszólítja a gyermekjóléti szolgálatot, hogy járjon el a dologban, oldja meg a problémát. A (2) bekezdésben ez a bizonyos gyermekjóléti sz olgálat - és itt csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a tárca képviselője nyilatkozataiban, érvelésében sajnos számtalanszor összetéveszti a gyermekvédelmi szakszolgálattal ezt a bizonyos gyermekjóléti szolgálatot, ami nem egy és ugyanaz - nyolc nap on belül kellene hogy megoldja azokat a családban jelentkező problémákat, amelyek miatt a jelzés érkezett. (Folyamatos zaj.)
