Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 7 (39. szám) - Határozathozatal a nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HACK PÉTER - ELNÖK (dr. Áder János):
3483 (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úr, amikor az előbb Hack Péter javaslatával kapcsolatosan úgy döntött, hogy azt majd kiadja az ügyrendi bizottságnak, azt említette - és erről nem szavaztunk , hogy a honvédelmet érint ő egyes törvények módosításával kapcsolatos T/417. számú törvényjavaslatnál is ugorjunk, azaz ne szavazzunk. Felhívom a figyelmét, elnök úr, hogy ennek a részletes vitájára most kerül sor, ezt követően. Én tehát azt gondolom, hogy Hack Péter hivatkozott eg y bizonyos fajta gyakorlatra, ami vagy volt, vagy nem volt, nem jelölte meg a jogszabályhelyet, nem hivatkozott a Házszabálynak semmiféle szakaszára, magyarázatára. Én megfontolás tárgyává tenném az elnök úr helyében, és javaslom, hogy a T/417. számú törvé nyjavaslatot szíveskedjék feltenni szavazásra. ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Láthatóan ebben a kérdésben ez a vita nem rendezhető, úgyhogy azt javaslom, hogy a házszabályi keretek között folytassuk le az ügyrendi vitát. Hack Péter ké pviselő úrnak adom meg a szót, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Megvallom őszintén, azért nem hivatkoztam házszabályi rendelkezésre, mert meglepetésként ért, hogy nem kétharmados szavazást rendelt el a z elnök úr. A Házszabály 64. §ának (1) bekezdése mondja ki: "Az Országgyűlés a határozatait - az alkotmányban, a Házszabályban és külön törvényben meghatározott kivételekkel - a jelen lévő képviselők több mint felének szavazatával hozza." Tekintettel arra , hogy az alkotmány magának az alkotmánynak az elfogadásához valamennyi képviselő kétharmados szavazatát igényli, ebben a kérdésben az Országgyűlés az alkotmányban meghatározott kivételnek megfelelően valamennyi képviselő kétharmadával kell hogy határozzon , ha határozatot hoz az Országgyűlés. (Dr. Salamon László: Eljárási kérdés!) Az Országgyűlés Házszabálya nem tesz különbséget eljárási döntések és érdemi döntések között, valamennyi döntést így kell hozni, ezen szakasz alapján. A honvédelemmel kapcsolatos törvény az alkotmány értelmében a jelen lévő képviselők kétharmadával elfogadandó döntés, tehát a 64. § (1) bekezdése értelmében nem feles, hanem a jelen lévő képviselők kétharmadával elfogadandó, és ugyanez a helyzet a nemzeti biztonsági felügyelettel kap csolatban is. A Házszabályban sehol nincs olyan határozat, amely különválasztaná az eljárási kérdések döntését, ezért az adott törvényjavaslatra vonatkozó valamennyi döntés ezen szakasz alapján az alkotmányban, illetőleg a Házszabályban előírt minősített t öbbséggel elfogadandó. A sürgősség kérdésében való döntés, ami abban az értelmezésben, amit néhányan bekiabálnak, hogy eljárási kérdés, az is eljárási kérdés. Logikailag nem magyarázható, hogy a sürgősségi kérdésben miért kell minősített többség, a részlet es vitára bocsátás kérdésében miért nem kell minősített többség. Azt kérem, hogy a vita rendezése érdekében az ügyrendi bizottság a kisszünetben foglaljon állást, és utána lehet dönteni és a részletest is folytatni, ha a Ház minősített többsége ezt így jón ak látja. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Kíváne még valamelyik frakció hozzászólni ehhez a kérdéshez? (Senki sem jelzi hozzászólási szándékát.) Jelzés nem érkezett. Frakcióvezetőhelyettes Úr! Én magam is pró báltam közben megtalálni a Házszabályban a hivatkozott rendelkezést, és az, amit ön elmondott, sajnos, éppenhogy az ön érvelését gyengíti, ugyanis ha a Házszabályban ki van emelve a sürgősség kérdésében a minősített kérdés, akkor ez azt jelenti, hogy a Ház szabály csak ebben a kérdésben tartotta fontosnak a kétharmadosság kérdését, illetőleg a minősített kérdés kiterjesztését egy eljárási kérdésre is a sürgősség tekintetében, minden más eljárási kérdésben pedig nem tartotta ilyen értelemben indokoltnak. A ko rábbi gyakorlatunk
