Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 2 (38. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Áder János): - HERÉNYI KÁROLY
3461 Megkérdezem Pintér Sándor belügyminiszter urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhan gzottakra. (Dr. Pintér Sándor: Nem, köszönöm szépen.) Nem, később. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásokra a jövő heti ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni hozzászólásra jelentkezett Herényi Károly képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót, a Házszabály rendelkezése alapján ötperces időkeretben. HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Arról szeretnék beszélni, hogy az utóbbi hetekben vonult le az évszázad legnagyobb árvize a Tiszán. Embert próbáló feladat elé állította ez az ott lakókat, azokat, akik segítettek a mentési munkálatokban, é s azt hiszem, az egész ország népét. De komoly feladat és komoly kihívás volt ez azok számára is - és most róluk szeretnék szólni , akik tudósítottak ezekről az eseményekről, akik az ország nyilvánosságával megismertették az ottani helyzetet. Részükre is embert próbáló feladat volt ez, hiszen nem mindenki volt képes ennek a nagy kihívásnak és ennek a nagy feladatnak szakmai szempontból megfelelni. Először azokról, akik megmérettettek, de könnyűnek találtattak. Ide lehet sorolni az írott sajtó néhány munkat ársát, de az elektronikus sajtó riportereit is. Nem lehet elfeledni azoknak a felelőtlenségét, akik helikopterből vagy motoros csónakokból készült felvételeikkel igyekeztek felnagyítani az amúgy is drámai eseményeket, és meggondolatlan mondataikkal terjesz tettek rémhíreket. Tudjuk, Lónya messze van Budapesttől, de a főszerkesztőt vagy a szerkesztőt ez nem nagyon érdekelte, mert hírverseny van, és kérdés, hogy a hírversenynek áldozatául eshete a valóság, elveszíthetie egy lap az előfizetőit, ha egy hírvers enyt elveszít, és ezért akár az igazságot is feláldozza. Így történhetett meg, hogy Budapesten tartózkodó újságírók némelyike Kárpátaljára "telepítette ki" a beregi település valamennyi lakóját, Lónya lakóit - pedig azok csak a gátakig mentek el, hogy éjje lnappal védjék házaikat és életüket. Amikor megjelent az újságban az álhír, akkor órákig csengett a telefonkészülék Lónyán, mert a településről eltávozott rokonok és ismerősök híreket akartak hallani a kitelepítettekről, szüleikről, testvéreikről és az ot thon maradt szomszédokról. Az ellenőrizetlen, nyegle hírek miatt történhetett meg, hogy egy budapesti hölgy már füzetek és iskolai tankönyvek gyűjtésébe akart kezdeni, és nem akarta elhinni, hogy Lónyáról egyetlen személyt sem kellett kitelepíteni, mert fo lyton csak azt hangoztatta, hogy az újság megírta, az újság pedig nem hazudik. És valóban, egy színesben megjelenő országos napilapot lobogtatott, amely szó szerint ezt írta: "az ungvári magyar főkonzul szerint példaszerű az együttműködés a magyar és az uk rán hatóságok között". Példaként említette, hogy Lónyáról és környékéről csak Ukrajna felé lehetett kimenekíteni az embereket, a hatóságok azonnal megadták a zöldutat. Ha tőlem függne, rémhírterjesztés miatt eltiltanám szakmája gyakorlásától az illető szem élyt. Az sem volt szerencsés, hogy az elektronikus sajtó munkatársai néhány esetben beszámoltak az eseményekről, és tulajdonképpen a bulvársajtó színvonalára vitték le ezeknek a híreknek a szintjét. Üdítő kivétel volt ezek alól a Szamos Televízió, egy hely i televízió, amely megmutatta fiatal, tehetséges munkatársai révén, hogyan kell hitelesen és őszintén beszámolni ezekről az eseményekről, mert ők nem voltak restek, felültek a honvédségi kétéltűekre, járták a gátakat, megszólaltatták a gátőröket és tették a dolgukat. Lehet, hogy néha amatőr módon végezték, amit végeztek, lehet, hogy
