Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 2 (38. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés mentelmi ügyről - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GYIMESI JÓZSEF
3418 A médiából szerzett értesülések után este 10 óra körül már nyilvánvaló volt számomra, hogy azokat a gondolatokat nem tudom megosztani ön ökkel, amelyekre készültem, mert ez az ötpárti megállapodás meghiúsul. Egyet kell értenem azzal az ellenzéki képviselőtársammal, aki a kinyújtott baráti kézről beszélt, és arról, hogy a másik fél abba beleharapott. Az álláspontunk természetesen abban tér e l, hogy ezt a kezet a kormánypártok nyújtották ki az ellenzék felé, és abba az ellenzék harapott bele. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból, köztük dr. Csákabonyi Balázs: Megáll az ember esze!) Két fontos j ogi alapvetésre szeretném felhívni tisztelettel a figyelmet. Az egyik az, hogy a nemzetközi szerződések megkötése kötelezettséget ró a nemzetközi szerződést aláíró államok számára. Ez a kötelezettség a jogalkotásban két módon jelentkezik. Egyrészt ezt a ne mzetközi szerződést a hazai jog részévé kell tenni, és erre szolgál az a törvényhozási hatáskör - a honvédelmet érintően ezt különösen nevesíti is az alkotmány , amikor törvénnyel a nemzetközi egyezményt ratifikálni kell, ki kell hirdetni. Ezzel azonban, mint tudjuk, közvetlen kötelezettségek csupán az államra hárulnak, és az állam mint olyan, önmagában a kötelezettségek teljesítésére nem képes, hanem azt a belső államszervezet megfelelő szintjein teljesíti, illetve ezek terhelhetik az adott állam polgárai t is. Ez a második szint, amikor a jogalkotásnak a nemzetközi szerződések, egyezmények rendelkezéseit valóban belső jogi normává kell átalakítania. Ilyen törvényjavaslatokról tárgyalunk e hét és a múlt hét folyamán is, hiszen az Európai Unióhoz való csatla kozás kapcsán benyújtott, a külföldiek gazdasági letelepedéséről szóló jogszabály is arról szól, hogy lényegében ott közvetlenül egy nemzetközi egyezményben, tehát a társulási szerződésben előírt jogi normát kellett belső joggá tenni azért és annak érdekéb en, hogy ez a jogi norma a külföldi állampolgárokra nézve is közvetlenül kötelezettséget keletkeztessen, illetve jogot fakasszon. Ilyen értelemben én úgy gondolom, nem vitatható az, hogy a magyar kormány által aláírt nemzetközi szerződésekből és vállalt el kötelezettségekből következik az, hogy a magyar alkotmány módosítása szükségessé vált. Éppen ezért nem lehet egyetérteni azzal az ellenzéki állásponttal, hogy a NATOcsatlakozás kapcsán minden szükséges jogi aktushoz az ellenzék megadja a hozzájárulását, d e a most tárgyalt alkotmánymódosítást ebből a körből önkényesen kiveszi. Hiszen a nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségeket azáltal tudjuk tulajdonképpen hazai jogi kötelezettséggé tenni, hogy azt nevesítjük a hazai jogban, és az alkotmány vonatkoz ásában a módosításokat ezért szükséges elvégezni. Ha ugyanis nem változtatjuk meg az Országgyűlés és a végrehajtó hatalom viszonyát a honvédelmet érintő kérdésekben való döntéskor, akkor ugyan nem kifejezetten mondjuk azt, hogy nem hajtjuk végre a nemzetkö zi szerződésben vállalt kötelezettségeinket, viszont olyan mulasztást követünk el, amely azoknak a kötelezettségeknek a teljesedését ellehetetleníti. Mert hiszen a nemzetközi szerződésekkel összhangban kell lennie a hazai jogalkotásnak, még akkor is, ha a nemzetközi szerződés nem kimondottan és kifejezetten teszi, parancsolja meg a szerződést aláíró állam törvényhozó hatalma számára a meghozandó jogszabály tartalmát. Úgy gondolom, nagyon sajnálatos az ellenzéki pártoknak az a magatartása, amellyel a NATOcs atlakozáshoz szükséges jogszabályok módosítását ellenzi. A Szocialista Párt egyébként már nincs abban a helyzetben, hogy a kormányt büntesse vagy jutalmazza, ennek a gyakorlata szerencsére és talán véglegesen megszűnt, és ez a helyzet talán többé nem is ál lhat elő. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból, köztük Bauer Tamás: Ezt a "véglegesen"t hogyan érti?!) De szeretném felhívni az ellenzék figyelmét arra, hogy jelen esetben sem a kormánypártokat büntetik az ellenzéki pártok, hanem olyan, népszava zásból eredő kötelezettségvállalással helyezkednek szembe, amely őket is kötelezi. A népszavazás eredményeképpen a törvényhozó hatalom arra kapott felhatalmazást, hogy a NATOcsatlakozáshoz szükséges jogszabályokat a nemzetközi szerződésekkel és egyezménye kkel szinkronban meghozza. Amikor az ellenzéki párt holmi bizalommegvonásról és büntetésről beszél, akkor tulajdonképpen az
