Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KELLER LÁSZLÓ
3332 Egyrészt ami az, úgymond, visszamenőlegesen járó és peresített díjakat illeti: itt kell emlékeztetnem a tisztelt Házat, hogy 1992ben megalkotott közalkalmazotti törvény hiányosságai miatt alakult ki egy jogvita, egy jogértelmezési vita, és ennek következtében alakult ki az a köve telésállomány, amelyet egyesek 15, mások 20 milliárdra becsülnek. Azt gondolom tehát, hogy ezt a történetet is jól kell tudni. Nyilvánvaló, hogy a stabilizáció éveiben ennek a kezelését az akkori kormányzat nem tudta felvállalni. Ami viszont az előremutató , tehát a következő években történő emeléseket illeti: az elmúlt években a hároméves közalkalmazotti bérmegállapodásnak ez egy rendkívül fontos, kiemelt része volt, és arra szeretnék rámutatni, hogy ez mindig külön soron szerepelt az egészségbiztosítás köl tségvetésében. Sajnálatos, hogy ez most beolvadt a gyógyítókasszába, és nem vagyok benne biztos, hogy a helyi béralku részévé válva ezek az ügyeleti díjak az igényeknek és a szükségleteknek megfelelően nyernek majd kifizetést az intézményekben. Tehát e tek intetben szkeptikus vagyok, de üdvözlöm a probléma megoldására tett kísérleteket. A csődgondnokok kinevezését illetően hadd mondjam el, hogy az elmúlt években is önkormányzati biztosok, kincstári biztosok tevékenykedtek az egészségügyben - sikeresen. Ez te hát nem egy új dolog! Végül: az egészségügy forráshiányát természetesen kezelni kell. De nem látványos bejelentésekkel, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hanem már így kellett volna előterjeszteni a jövő évi társadalombiztosítási költségvetést! Köszö nöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Keller László képviselő úr. KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Három dolgot szeretnék mondani. Az egyik: a Postabankprobléma kezelésével öss zefüggő bevételi pozícióról a pénzügyminiszter úr elfelejtett szólni. Nyilvánvalóan tudjuk mind a ketten vagy mindnyájan, akik itt ülünk, hogy ha másképp gondolja a Postabank kezelését, mint ahogy eredetileg gondolta a kormány, akkor annak a következményei a társadalombiztosítás költségvetésében is vissza kell hogy tükröződjenek. Erre nem tért ki. Szeretném kérni, hogy ha van rá lehetőség, erre térjen ki a későbbiek során. A második kérdés, amiről szeretnék szólni: az elmúlt hetekben a vitákban folyamatosan egyfajta csúsztatást lehetett hallani akkor, amikor a nyugdíjemelés mértékéről beszéltünk. Most is ezt hallhattuk. Szeretném leszögezni, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapban megjelenő nyugdíjkiadásnövekedés - aminek mértéke 14,2 százalék - nem egyenlő a ny ugdíjemelés mértékével! Világosan leszögezi a tbköltségvetés indoklása, hogy itt van egy többletlétszám, akik 1999ben nyugdíjba fognak menni, más lesz a nyugdíjmegállapítási szabály, éppen ezért a nyugdíjkiadás növekedése lesz 14,2 százalék. De ne tessé k azt mondani, pénzügyminiszter úr, hogy ez egyenlő a nyugdíjemelés mértékével, és ebből levonni azt a következtetést, hogy itt milyen mértékű reálnövekedés fog bekövetkezni! A harmadik kérdés pedig - lehet, hogy kifutok az időből - az adósságrendezésre vo natkozik. A kormány nem akarja megváltoztatni azt a törvényt, amit még az előző kormány fogadott el és december 1jétől hatályos. A nagy gond az, hogy ebben az évben hozzátettünk 1 milliárd forintot, és az önkormányzatoknak a probléma kezeléséhez ott van a forrás, jövőre - miközben a törvényt nem módosítja a kormányzat - nem rakja oda sem az 1 milliárdot, sem az 500 milliót, sem a 100 milliót. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez a nagy gond, és ettől lesznek veszélyben az ön kormányzatok - nem attól, hogy a hatályos törvényt nem módosította a kormány! (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismét jelzi az időkeret leteltét.) A forrásról tehát a hátralévő egy napban még mindenképpen gondoskodni kell.
