Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter:
3330 (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon köszönöm elnök úr méltányosságát. Több képviselőtársammal indítványoztuk, hogy a pénzügyminiszter úr a részletes vitában két kérdésre adjon határozott választ. Elnök úr most úgy kívánja l ezárni a részletes vitát, hogy nem szólalt meg a pénzügyminiszter úr. Nem tehetjük meg, hogy folyik egy nagy súlyú részletes vita, itt van a pénzügyminiszter úr, és nem szólal meg ezekben a fontos kérdésekben. Az egészségügyi minisztert hiába kérdezem, mer t nincs itt. Nincs itt a politikai államtitkár asszony sem. Hát akkor kitől várhat ebben az országban a társadalom választ ilyen súlyos kérdésekre?! Módosító indítványok nincsenek benyújtva, tehát érdemben nem tudunk erről tárgyalni. A sajtón keresztüli üz engetést végre már be kellene fejezni. Itt a helye a vitának, itt kell elmondani a kormányzatnak, hogy hogyan, milyen módon szeretné konszolidálni az egészségügyi miniszter által meghirdetett egészségügyi intézményeket! Tisztelettel kérem elnök urat, ne zá rja le a vitát addig, ameddig a pénzügyminiszter úr az általunk felvetett nagyon fontos kérdésekre nem válaszol érdemben. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt miniszter úrnak megadnám a szót, elmondom önnek, hogy a forgató könyv szerint - amely nincs ön előtt, így nem láthatja - két szakaszból áll a vita. Most az első szakaszt akartam házszabályszerűen lezárni, mivel nem jelentkezett senki. Azóta Vojnik Mária képviselő asszony és természetesen a miniszter úr is benyomta a go mbot az ön erőteljes felszólalására, aminek nagyon örülök. A második szakasz után természetesen megkérdeztem volna Járai Zsigmond miniszter urat, de ő megelőzött, és akkor a miniszter úr nyilván válaszolt volna. De ha önök mindenképpen most akarják a tetem rehívást, akkor megadom a szót Járai Zsigmond pénzügyminiszter úrnak. Két percben gondolja miniszter úr a válaszadást, vagy hosszabb időtartamban szeretné? (Dr. Járai Zsigmond: Ha lehet, egy picit hosszabban.) Hosszabban. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűl ést, hogy a vitát természetesen nem napoljuk el, mert ha most 1 órára nem tudjuk befejezni ennek a törvényjavaslatnak a vitáját - 1 órától sajtótájékoztatók vannak , akkor majd este, éjszaka, de inkább holnap hajnalban folytatjuk. Miniszter úré a szó. Tes sék parancsolni! DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter : Köszönöm szépen. Igazán nagy érdeklődéssel figyelem a tartalmas vitát a társadalombiztosítás 1999. évi költségvetéséről. Úgy gondoltam, akkor van helye válaszolni, amikor a vita lezárása megtörtént, és általában - amennyire tudom - ez így is szokott lenni a parlamenti menetrendben. Azért két részletkérdéshez szeretnék hozzászólni, az egyik az úgynevezett kórházkonszolidáció, a másik pedig a nyugdíjkérdés. Azon túl, hogy alapvetően egyetértek az egészség ügyi miniszter úrral abban, hogy valamiféle kórházkonszolidációra szükség van - hiszen tarthatatlan az a helyzet, ami kialakult a kórházak körül , a csütörtöki kormányülés fogja megvitatni, hogy a kormányzat milyen intézkedéseket kíván tenni, tehát csütö rtök előtt erre elég nehéz válaszolni. Ennek ellenére néhány dologban hadd mondjam el a saját véleményem. Először is - mint mondtam - megengedhetetlen az a helyzet, ami kialakult, hogy évek óta nem fizetik ki az ügyeleti díjakat. Az az összeg, amit most ko nszolidálni kellene, nem a mostani kormányzat működése alatt halmozódott fel, hanem az előző alatt. Az ügyeleti díjak ki nem fizetéséért felelősek az egészségügyi kormányzat vezetői is, a költségvetés elfogadói is, és természetesen felelősek az intézmények vezetői is. Ezt a felelősséget én sem jogi értelemben gondolom, hanem morálisan. Valószínű, hogy ezt csak egy konszolidációval lehet megoldani, hiszen nem várható el az orvosoktól, nővérektől, hogy úgy végezzenek túlmunkát, hogy nem kapják meg érte a fize tésüket. Amennyire tudom, pereket kezdeményeztek ezek a dolgozók, és meg is nyerték
