Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - A külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
3310 DR. LENTNER CSABA , a MIÉP ké pviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/457. számú törvényjavaslat alapján a külföldi állampolgárok önálló vállalkozóként a magyar állampolgárokra vonatkozó feltételekkel lesznek majd jogosultak gazdasági tevékenységet végezni általuk bejegyzett egyéni cégek, illetve vállalkozások formájában. A törvényjavaslat jogszabályi alapja az az 1991. december 16án aláírt szerződés, amely a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, illetve azok tagállamai között köttetett meg. Az 1994. évi I. számú törvény emelte Magyarországon ezen EUval kötött megállapodást törvényi rangra. Az Európai Megállapodás 44. cikke szerint 1999. február 1jéig az Európai Uniónak és Magyarországnak kölcsönösen biztosítani kell a nemzeti elbánást állam polgárainak önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséhez. A beterjesztett törvényjavaslat keret jellegű, és hatályon kívül helyezi azokat a rendelkezéseket, amelyek kifejezetten magyar állampolgársághoz kötik, illetve kötötték egyes gazdasági tevékenységek végzését. A beterjesztett törvényjavaslattal szemben természetesen meg lehet fogalmazni aggályokat. Lehet megfogalmazni aggályokat árnyaltan is, és lehet egy kicsit nyíltabban, konkrétabban is. A törvényjavaslat kapcsán el ke ll mondani azt, hogy az idei parlamenti választásokból kifolyólag eddig tulajdonképpen nem nyílt lehetőség a törvénytervezet beterjesztésére; annak megalkotására inkább az előző kormánynak lett volna lehetősége, de ezt elhalasztotta az előző kormány. Az MS ZPSZDSZ, tehát a volt hatalmi koalíció részéről megfogalmazódtak olyan szempontok, amelyek a kölcsönösségre, a felkészülésre, a magyar vállalkozások felkészületlenségére némiképpen utaltak, az érdekegyeztetési folyamatok megtörténtét nem teljes körűnek ít élték meg. Valóban léteznek ilyen, árnyaltabban megfogalmazott aggályok is. Véleményem szerint aggályos ugyanakkor a parlament külügyi bizottságában elhangzott azon érvelés is, miszerint az Európai Megállapodás világosan megkülönbözteti a munkavállalót a v állalkozói tevékenységet folytatótól, és ebből kifolyólag túldimenzionált lenne az a félelem, amely egy, az eddiginél lényegesen erősebb hazai versenyhelyzet kialakulásával számol. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi úgy ítéljük meg, hogy a félelmeknek, az aggál yoknak e törvényjavaslat kapcsán helyük van. A világgazdaságban elképesztő mértékű gazdasági recesszió van. Az európai tagállamok együttvéve '98 első félévében 4,2 százalékkal, míg júliusaugusztusban csak mintegy 3 százalékkal tudták bővíteni a termelésük et. Az Egyesült Államok termelésének bővülése a '98 első félévi 4,4 százalékról júliusszeptemberre már 2,5 százalékra mérséklődött. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nálunk jóval felkészültebb, jóval alaposabb üzleti ismeretekkel rendelkező pénzügyi szakembe r, Soros György '98 szeptemberében az amerikai kongresszus bankügyi bizottsága előtt a következőket nyilatkozta a világgazdasági folyamatokról. Azt mondta Soros György, hogy nem kisebb dolognak, mint a világ kapitalista rendszere szétesésének vagyunk a tan úi. Ázsiától kezdve Oroszországon át egészen LatinAmerikáig egész nemzetek mennek tönkre, amikor a befektetők tömegpánikszerűen kivonják a pénzüket a pénzalapokból. Ez rémséges látvány, és kiszámíthatatlan emberi és politikai következményei lesznek. (11. 00) Tisztelt Képviselőtársaim! Ez valóban így van. Miért mondom el ezen gondolatokat ezen törvényjavaslat általános vitájában? Azért, mert a gazdasági recessziónak a munkaerőpiacokra és a magyar munkaerőpiacra is kiszámíthatatlan hatása lesz. Az ENSZ Nemze tközi Munkaügyi Szervezetének legfrissebb, azaz október végi jelentése szerint ebben az évben mintegy tízmillió ember veszíti el a munkahelyét. A nemzetközi szervezet adatai szerint '98ban világszerte majdnem 150 millió munkanélkülit tartanak nyilván, és további 750 millió embert nyomasztanak az alulfoglalkoztatás terhei, azaz ennyien dolgoznak szándékuk ellenére nem teljes munkaidőben, illetve keresnek kevesebbet, mint a létfenntartáshoz szükséges minimális jövedelem.
