Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. LOTZ KÁROLY
3270 Az OTKA növekedése, ezen belül a kutatási témapályázatok azok, amelyek a magyar tudományos támogatás elsőrendű eszközei. A jelenlegi költségvetési kormányjavaslat ö sszege sajnos alig haladja meg a reálértéket, és ma már nélkülözhetetlen, átütő mértékű, az Európai Unió mércéjét még mindig csak távolról megcélzó növekedés helyett ez a rendkívül szerény összege a jelenlegi kutatásfejlesztési ráfordításoknak, ezen belül az OTKAnak még a fenntartását is nagyon nehezen teszik lehetővé; tehát ez a kormányprogramban meghatározott, '99ben 1 százalékra történő növelését biztos, hogy nem fogja meghatározni, nem fogja biztosítani, még egy 0,1 százalékos emelést is nagyon nehez en tenne lehetővé. (Sic!) Tehát lényegesen nagyobb OTKAfejlesztésre lenne szükség. 1997ben hosszú, nehéz évek után sikerült az OTKA összegét jelentősen növelni - mintegy 700 milliós emelés történt , és az 1998. évi előzetes tervek is mintegy 800 milliós emelést helyeztek kilátásba. Ebből az úgynevezett őszi megtakarítások során eltűnt az összegnek több mint a fele, ezért javasoltam ennek a megnövelését 1 milliárd forinttal. Így válna lehetővé az OTKA mint korszerű projektfinanszírozási bázis erősítése. A z OTKAnak óriási szerepe van, és igazából ez az egyetlen, amely az alapkutatások finanszírozására jelentősebb szerepet biztosít, és ez mintegy 2500 főnek - ezen belül jelentős mennyiségű kutatónak , igen jelentős számú kutatófejlesztőnek biztosítana ala pkutatási lehetőséget Magyarországon. A másik ajánlás, amely a 325/507. tétel 25. tételét érinti, a tudomány területének kivonása a költségvetés általános, 1,9 százalékos megtakarítási kötelezettsége alól. Általában azt javasoltuk - Szalay Gábor képviselőt ársam javasolta , hogy az államháztartási törvény értelmében az IVIII. fejezeteket vonják ki a költségvetés általános megtakarítási kötelezettsége alól. Ezt kiegészítettem módosító indítványomban a XXXIII. fejezettel, amely, úgy vélem, olyan terület, ame ly nem igazodhat féléves periódusokhoz. Nem lehet kutatási témákat felfüggeszteni, mondjuk, a költségvetés első félévére, hogy azután, ha megnyílnak az év elején képzett tartalékok, azokat folytassák, ha folytathatják. Ennek a kihatása a Tudományos Akadémi a esetében mindössze 330 millió forint; nem egy olyan tétel, amellyel ezt a kivételt nem lehetne megtenni; a tudományos kutatás meglehetősen nehéz helyzetét tekintve ez indokolt. (8.00) A harmadik ilyen tétel az ajánlás 469. pontjában a kutatói bérek emelé sére vonatkozik. 199798 során a felsőoktatásban az oktatói pótlékok rendszere gazdagodott, a kutatófejlesztőké sajnos nem, így az azonos felkészültségű oktatók és kutatók között az állami jövedelem, tehát a bér és a különböző pótlékok különbsége a jelenl egi hivatalos kimutatások szerint is eléri a 4045 százalékot. A kutatók hátránya tehát fokozódott, az önálló, elsősorban kutatóintézetben működők hátránya fokozódott, és a következő kéthárom esztendő alatt a kutatói és az oktatói bérek kívánatos, azonos szintre emelése nélkülözhetetlen, ezt meg kell tenni, mert ha nem tesszük meg, akkor nemcsak belső feszültségek, hanem a kutatásra is kiható torzulások fognak jelentkezni. Ezért javasoltam, hogy kutatói bérszínvonal emelésének első lépéseként az akadémiai kutatóhálózatban található mintegy 2500 főnek emeljük a kötelező pótlékát, javítsuk a bérrendszerét. Javasoltam, hogy itt is legyen kötelező, ugyanúgy, mint az egyetemi bérrendszerben, a pótlék, erre a célra a jelenlegi költségvetési törvény által beütemez ett mintegy 650 millió forint helyett 1450 millió forint megajánlását, elfogadását tartom indokoltnak azért, hogy legalább a minimális reálbérnövekedés bekövetkezhessen, ez csak annyit biztosítana, hogy egy mintegy 13 százalékos bérnövekedés bekövetkezhes sék. Azt hiszem, ennél szolidabbat nem is lehetett volna javasolni. Ennek következtében az olló záródása a kutatók és a felsőoktatásban részt vevők között legalább lassan megindulna. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a XXI . század új kihívásaira és az Európai Unióba készülve nekünk is a tudás alapú gazdaság felismerését kell a gondolkodás középpontjába állítani, ekkor számíthatunk arra, hogy nem leszakadunk a fejlett országok mögött, hanem fokozatosan, nem gyorsan, de legal ább fokozatosan felzárkózunk hozzájuk.
