Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. WIENER GYÖRGY
3204 Meg kell jegyeznem, hogy ez a javaslat számomra eléggé szimpatikus, azonban éppen radikalizmusa és a költségvetés rendszerének egészét érintő j ellege miatt javasolnám azt, hogy Lamperth Mónika és Toller László indítványát vegye inkább figyelembe a kormányzat, és nyilvánvaló, hogy ezzel a lépésével kormánypárti képviselők, kormánypárti polgármesterek igényeit, elképzeléseit is ki tudná elégíteni, ilyen döntésével a kormányzat a saját szféráján belül, a kormánypártokon belül is jobban meg tudná alapozni saját politikáját, és ezen túlmenően az önkormányzati szféra egésze lenne a nyertese egy ilyen változtatásnak. Meg kell jegyeznem azt, hogy elhangzo tt ma már több alkalommal is: sokkal bőkezűbbek lehetnénk az önkormányzatokhoz, ha nem jelenne meg a gázközművagyon problémája. Éppen ezért a 77. számú módosító indítványban szereplő gázközművagyon kérdéskörét is érintenem kell annak ellenére, hogy ez a mó dosító indítványokban csak érintőlegesen jelenik meg, ám a tegnapi és a mai vita során a hivatkozásokban annál gyakrabban megjelent kormánypárti oldalról a múlt öröksége részeként. Nagyon sajnálom azt, hogy már nincs jelen a teremben az egykori MDFkormány egyetlenegy érintett tagja sem, jelen volt körünkben Balsai István, aki nyilván nálam sokkal jobban ismeri az 199094 között történteket. Úgy vélem azonban, hogy a kérdéskör jellege megkövetel egy rövid áttekintést, már csak azért is, mert ennek néhány el eme már elhangzott, és véleményem szerint egy teljesebb képet kellene nyerni erről a problémáról. Az 1990ben elfogadott önkormányzati törvény 107. § (1) bekezdés c) pontja mondta ki azt, hogy a lakossági szükségleteket kielégítő közműveknek a települések belterületen elhelyezkedő létesítményei, berendezései, felszerelései az önkormányzatok tulajdonába mennek át a kizárólagos állami tulajdonban levő vagyontárgyak kivételével. Ez a szabály természetbeni átadást írt elő, ám az a probléma jelentkezett, hogy a törvény elfogadásának pillanatában mind a villamosenergetikai hálózat, mind a gázközművek, mind pedig a vízi közművek, vízművek és csatornaművek egyaránt - az utóbbiaknál volt kivétel - kizárólagos állami tulajdonban voltak. Az 1991ben elfogadott 1991. év i XXXIII. törvény az egyes állami tulajdonban levő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról rendezte is a vízi közművek és a csatornaművek helyzetét, ám tudatosan nem rendezte az energiaközművekét. Ennek a törvénynek az indokolása tartalmaz egy olya n gondolatmenetet, amely szerint egy ilyen összetett, bonyolult, komplex rendszer, mint az energiaközművek, nem adhatóak át az 1990. évi LXV. törvény előírásai alapján önkormányzati tulajdonba, hanem hosszasabb megfontolást igényel a kérdés rendezése. Az 1 992ben elfogadott privatizációs törvény alapján 1993ban e vagyon társasági tulajdonba került, ezt a társasági tulajdonba vételt egyébként nemrég az Alkotmánybíróság éppúgy jogellenesnek, alkotmányellenesnek ítélte meg, mint az 1995. évi LXX. törvényt, am ely egy 107/A. §sal egészítette ki az 1990ben elfogadott önkormányzati törvényt. Ám közben történt még néhány dolog. 1993ban a parlament elfogadta az 1993. évi LXXXII. törvényt, amelynek a megalkotásában Szalay Gábor képviselőtársamnak volt meghatározó szerepe. Ez a gázközművek esetében adott egyfajta kárpótlást, de csak az 1980 utáni vezetékekért, és ez a törvény semmiképpen nem tekinthető az önkormányzati törvény végrehajtásának. Az 1994ben elfogadott XLI. törvény a gázszolgáltatásról és a XLVIII. tör vény a villamosenergiaszolgáltatásról megszüntette a kizárólagos állami tulajdont ezen a területen, ezzel valójában már az akkori MDFKDNPkisgazda 36ok kormánya jelezte, hogy ezeket a közműveket privatizálni kívánja. (2.00) Ez még nem volt egy gazdaságp olitikai döntés, de a törvényi feltételek a gazdaságpolitikai döntéshez az 1994. május 8ai választások előtt már megszülettek. Az 1994ben hatalomra került kormány azzal a problémával találta magát szembe, hogy semmilyen rendezés ezen a területen nem tört ént, természetesen a Szocialista Pártnak is volt önkormányzati lobbyja, volt gazdasági lobbyja is. A kettő kompromisszumából született az 1995. évi LXX. törvény, mely egyébként részben kiállta az alkotmányossági próbát, csak részben nem állta ki, mert a vi llamosenergiaközművek esetében a