Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS
3155 megengedhetetlennek, hogy egy olyan egyértelműen egyházi feladatot, mint a hitoktatók díjazás a, az állam költségvetése fedezzen. Csak arra a gyakori ellenvetésre, amit Várhegyi államtitkár úrtól is hallottam már és más kormányképviselőktől is, hogy no de hát a hit terjesztése az erkölcsi ismeretek terjesztését jelenti - hallottam én ezt már a rádi óban az államtitkár úrtól , hadd jegyezzem meg, hogy történelmi tapasztalatok szerint sokféle erkölcs van, és sokféleképpen lehet erkölcshöz jutni, erkölcsös magatartásra nevelődni. Nem hiszem, hogy ezt az érvelést bármi is indokolná. Ami pedig a másik mó dosítást illeti, ezt a "különmegállapodásokra" című rovatot, itt azt kell elmondani, hogy az a bizonyos vatikáni megállapodás a járadék összegét általános kategóriaként alkudta ki a katolikus egyház és az állam között. Amikor a '98as költségvetésbe ezt az összeget beállították, akkor nemcsak a katolikus egyházra gondoltak, hanem a protestáns egyházakra is. Azt mi is tudjuk, hogy az egyházfinanszírozásnak ez a formája a katolikus egyházra lett kitalálva, és a protestáns egyházak eltérő feltételei miatt ez számukra hátrányos. Ezt tudjuk; többek között ezért sem tartottuk jónak, hogy az egyházfinanszírozás rendszerének kialakítása a katolikus egyházzal kötött megállapodásra épüljön, és ezt annak idején el is mondtuk. Ezzel kapcsolatos észrevételeinket a jele nlegi kormánypártok akkor, hogy úgy mondjam, nemigen helyeselték. Ha arról lenne szó, hogy azt a bizonyos járadékösszeget valamilyen mértékben korrigálják, azt figyelembe véve, hogy a protestáns egyházak nem kellő súllyal lettek ott figyelembe véve, akkor azt még el is lehetne fogadni. (21.50) De egy ilyen mértékű új tétel beállítása azoknak a megállapodásoknak - hogy úgy mondjam - a pénzügyi alátámasztására, amelyeket a kormány most a protestáns egyházakkal köt, véleményünk szerint nem indokolható, nem mél tányos. S ami a fő az egész folyamatban, az az, hogy ezek nyomán a dinamikusan növekvő tételek nyomán az 1998ban már bekövetkezett jelentős növekedés 1999ben újabb 50 százalékos növekedést jelent. Tehát, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma rovatai ban megjelenő egyházi támogatások a bázisul szolgáló 1998. év 8 milliárd forintjáról mintegy 12 milliárd forintra növekednek. Ez, továbbá az, hogy ilyen formában, mint a hitoktatók támogatása - ami egyértelműen tagadja azt az irányzatot, hogy az állam és a z egyház közötti pénzügyi köldökzsinór lazuljon, ellenkezőleg, újra összekapcsolja őket , ez, tisztelt Országgyűlés, betetőzése annak a rossz irányú változásnak, amit már a vatikáni megállapodás is jelentett, egyértelmű fordulat abba az irányba, amit a mi niszterelnök úr úgy szokott megfogalmazni, hogy nem az állam és egyház elválasztása, hanem állam és egyház együttműködése van napirenden. Nem vitatom a miniszterelnök úr és az önök jogát arra, hogy az állam és az egyház együttműködését tűzzék napirendre, c sak arra kérem önöket, ne felejtsék el, hogy a magyar alkotmány nem erről, hanem az állam és az egyház elválasztásáról beszél, ezért ez nem tekinthető indokoltnak. De nem tekinthető indokoltnak még egy okból, tisztelt Országgyűlés. Annak az egyházfinanszí rozási rendszernek, ami a vatikáni megállapodás idején kialakult és ami egyelőre fennmaradt, nagyon fontos eleme az úgynevezett 1 százalék kiegészítése. A vatikáni megállapodással bevezetésre került a második 1 százalék azért, mert az eredeti 1 százalékban is benne lettek volna az egyházak, de a nagy egyházak ezt nem akarták - a kis egyházak igen, de a nagyok nem , és aztán a vatikáni megállapodásban egy második 1 százalék jött be, amelyet már elfogadtak a nagy egyházak is. Annak, hogy ez bejött, van egy n agyon fontos tanulsága, tisztelt Országgyűlés. Nevezetesen az, hogy a 4,5 millió személyi jövedelemadófizetőből, aki 1 százalékos döntést hozhatott, és akiknek több mint egyharmada az első 1 százalékáról rendelkezett 1998ban, amikor az 1997es adóbevallá sok keretében rendelkezhetett, mindössze 11 százalék volt az, aki az egyházaknak utalt át, holott ugyanúgy a kezében volt a papíros, a nyomtatvány, mint a másik nyomtatvány, amelyen társadalmi szervezeteknek lehetett átutalni. Tisztelt Országgyűlés! Ez min denesetre kételyeket kell, hogy ébresszen valamennyiünkben, hogy vajon vane joga az államnak valamennyi adófizető pénzéből ilyen dinamikusan növelni a nagy
