Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS
3153 azt, hogy nem tudunk segíteni, azt nem értem, mert ez döntés kérdése, akkor, amikor növekszik a gazdaság és növekszenek a költségvetési kiadások. A valóság az, hogy nem akarnak segíteni. Módosító javaslataink egyik változata tehát úgy szól, hogy a családi pótlék emelését javasoljuk. Azt is hozzátesze m, ehhez az is hozzátartozik - mert mi nem úgy szoktuk a módosító javaslatokat megfogalmazni, hogy csak a népszerű és vonzó részét nyújtjuk be a költségvetésbe , mi bizony 395. pont alatt benyújtottuk azt a módosító javaslatot is, hogy maradjon el az a me gtakarítás, amit az adókedvezmény jelent, és legyen 36 milliárddal magasabb a személyi jövedelemadóbevétel. Hiszen annak idején az adótörvényhez is benyújtottunk ilyen módosító javaslatot, logikus, hogy a költségvetéshez is benyújtjuk ezt. Tehát az egyik oldalon - aszerint, hogy melyik javaslatunkat fogadják el - van egy többletkiadás, amelyik az egyik esetben 25 milliárd, a másik esetben 13,8 milliárd, a másik oldalon van egy 36 milliárdos megtakarítás. Tehát azt hiszem, hogy korrekt megoldást alkalmazunk . Arra az esetre, tisztelt fideszes, MDFes képviselőtársaim, ha önök mégsem ezt az utat választanák, ha nem akarnák a családi pótlékot emelni, és nem akarnak lemondani az adókedvezményes megoldásról, noha annak összes hátrányát volt alkalmunk alaposan bem utatni itt a Házban, akkor egy másik módosító indítványunkat fogadhatják el - és mi ennek se vagyunk ellene , amelyet kiegészítő családi pótlék néven javasoltunk már a személyi jövedelemadó törvény tárgyalásánál. Itt most már kikalkuláltuk számszerűen is, hogy milyen többletkiadást jelent ez a költségvetésnek: ez egy 13 milliárdos többletkiadást jelent. Mindössze 13 milliárdba kerül, hogy tiszta lelkiismerettel, a szociális lelkiismeretet is megnyugtatva térjenek majd nyugovóra a költségvetési módosító ind ítványok szavazása után. 13 milliárdból megoldhatják azt, hogy senki se maradjon ki a családi támogatások emeléséből. Szeretnék itt még egy megjegyzést tenni, amely felszólalásom első és második fejezetét összekapcsolja. Nyilván amikor módosító javaslatoka t teszünk, amelyeknek többletigényük van, akkor azt szokás a kormányoldalról válaszolni, hogy hol a fedezet. Ezek jogos ellenvetések, és én magam is most ellenzékben is kész vagyok megfontolni minden olyan szempontot, amely a fedezetről beszél. Egy dologra azonban fel kell hívnom a figyelmüket: az a nagyvonalúság, amit a 77. pontban tárgyalt, a Postabank, a Magyar Fejlesztési Bank konszolidációjára vonatkozó költségvetési bizottsági módosító javaslatban önök tanúsítanak, az a nagyvonalúság, ahogy százmilliá rdos nagyságrendben készek az adófizetők pénzét ilyen célokra felhasználni, az a nagyvonalúság, amellyel készek voltak az eredeti 75 milliárdról 150 milliárd felé emelni azt összeget, amit az adófizetők pénzéből felhasználnak, hiteltelenné tesz minden olya n ellenvetést, legyen szó az önkormányzatokról, legyen szó családi pótlékról vagy legyen szó a nyugdíjemelés visszafogásáról, amit önöktől hallottunk a nehéz örökségre és arra hivatkozva, hogy nincs mindenre pénz a költségvetésben. (21.40) Aki 75 milliárdról 150 milliárd fölé emeli a bankkonszolidációra fordított összeget, annak nincs erkölcsi alapja azt mondani, hogy nincs 45 milliárd arra, hogy a nyugdíjak emelése a hatályos törvényben rögzített összeget érje el, és ezért mi nem voltunk re stek, és benyújtottunk olyan módosító indítványt is - méghozzá a 407. pont alatt találják meg az ajánlásban , amely azt a bizonyos 45,7 milliárd forintot a hatályos törvény szerinti nyugdíjemelésre biztosítaná. Ezek tehát azok a módosító indítványok, tisz telt Országgyűlés, amelyeket önöknek megfontolásra ajánlunk, amelyekkel, hogy úgy mondjam, a kormányt, a kormánytöbbséget mentesítenénk a szószegés vádja alól. Végül a harmadik kérdéskör, amiről beszélnem kell, ez összesen két módosító indítvány - amelyet 428., illetve 439. szám alatt találnak meg tisztelt képviselőtársaim , amelyek az önök jelenlegi kormányszerkezetének megfelelően a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fejezetében szerepelnek. Ebben egyébként egyetértünk: önök az egyházügyeket kiv ették a Miniszterelnöki Hivatalból, és visszatették oda, ahová valók, az egyik kultuszminisztériumhoz. Ez a
