Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS
3148 kihelyezésekkel kapcsolatban. Ezt hívják adós- és bankkonszolidációnak a magyar közgazdasági irodalomban. (21.10) És ezt szokták tenni a civilizált államok, más fejlett piacgazdaságokban is - közisme rt a svéd, az olasz, most aktuálisan a japán példa. Idáig talán nem volna baj. Mi az, amiért mégis aggodalmaskodunk? Elsősorban a dolog mértéke miatt, mert ugyanúgy, tisztelt fideszes képviselőtársaim, ha önök emlékeznének még arra, hogy a Fidesz, mint ell enzéki párt hogyan viszonyult az Antallkormány, az MDFkormány idején az akkori bankkonszolidációhoz - az államtitkár úr biztosan emlékszik rá, mert ezzel foglalkozott a Fideszfrakcióban , akkor a szabaddemokratákkal és a szocialistákkal együtt bírálták az akkori bankkonszolidációt. Az volt közösen a véleményünk, hogy az akkori bankkonszolidáció bizony túlzottan nagyvonalú volt, nem eléggé szigorúan mérte a közpénzt akkor a bankoknak, holott - és ezt is nagyon fontos világosan látni - akkor a Magyar Hite l Bank, a Kereskedelmi Bank és a Budapest Bank, mint annak az időszaknak a nagy bankjai még egészen más okokból kerültek bajba, és ez az az egy dolog, amiben Szekeres Imre mai hozzászólásával nem teljesen értettem egyet, hogy ő a többi bank konszolidációjá hoz hasonlította a Postabank helyzetét, valamennyien tudjuk, hogy akkor a három korábbi nagy bank azok miatt a kihelyezések miatt került instabil helyzetbe, amelyeket a szocialista tervgazdaságból örököltek a kétszintű bankrendszer megteremtésekor. A Posta bank ilyen kihelyezéseket és követeléseket nem örökölt. A Postabank 198889ben jött létre, semmiféle piszkos vállalati kihelyezést nem örökölt. Ami a Postabankban van - mármint ami a Postabankban nincs , tehát ami a Postabankban rossz kihelyezés és követ elés van, azt a Postabank a megalakulása óta, ez év augusztusáig hivatalban levő vezetés tevékenysége idején szedte össze, vagy ha úgy tetszik, kótyavetyélte el, tehát egészen más jellegű az a konszolidáció, amire itt most szükség van, mint a korábbi nagy bankok konszolidációja. Persze a közgazdasági lényeg hasonló, noha a történet más. A közgazdasági lényeg itt is az, hogy behajthatatlan követelések és rossz kihelyezések miatt van szükség egy állami feltőkésítésre. És hadd tegyük azt is hozzá - noha az ezt megkérdőjelező képviselők már eltűntek innen , hogy az ilyesmi sohasem a bank és a banktőke érdekeit, hanem az egész ország pénzügyi rendszerének a stabilitását szolgálja. Idáig tehát nincs köztünk vita, a vita köztünk abban van, hogy nem sikerült a korm ánynak bennünket - a bennünk alatt én most a kormánypárti képviselőket is értem , mint a közpénzek felhasználásáért felelős országgyűlési képviselőket meggyőznie arról, hogy arra a 180 milliárdnyi költségvetési hiányra, amelyet ezzel a csomaggal pluszban létrehoznak, valóban szükség van. Azért nem sikerült minket erről meggyőznie, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselő urak és hölgyek, mert nem is tett rá kísérletet. Tehát úgy próbálta elfogadtatni velünk a bizottságban ezt az összeget, hogy meg sem p róbálta részleteiben elmagyarázni, hogy erre miért van szükség. Most itt kaptunk néhány globális számot a miniszter úrtól arról, hogy összesen mekkorák ezek a kihelyezések, de hát tudjuk azt, hogy valójában itt miről van szó. Arról van szó, hogy különböző könyvvizsgáló cégek elkezdték vizsgálni ezeket a kihelyezéseket, és nyilvánvaló - az államtitkár úr, aki annak idején a bankkonszolidációs bizottságot vezette, nálam jobban tudja azt , hogy egy kétes kihelyezést hogyan ítélünk meg, hogy az behajtható vagy nem behajtható és mennyi belőle a behajtható, ez egy nagyon nehéz kérdés. És abban, hogy egy ilyen megítélésnél egyegy auditáló cég meg azok a szakemberek, akik ott benn a bankban - a Postabank új vezetése - ezeket a kihelyezéseket és követeléseket vizsg álják, hogyan értékelik a követeléseket és kihelyezéseket, ebben bizony van egyfajta játéktér. Mi a Fidesszel közösen azért bíráltuk Szabó Iván idején ezt a bankkonszolidációt, mert úgy ítéltük meg, hogy nem elég szigorúan értékelik a Budapest Bank, a Kere skedelmi és Hitelbank, illetve a Magyar Hitel Bank követeléseit, és túl sok közpénzt - azt a bizonyos 300 milliárd forintot - bocsátanak a bankok rendelkezésére. És most ugyanezt a kérdést kell feltennünk, tisztelt Országgyűlés, - és erről beszélt Szekeres Imre, és ebben már teljes mértékben egyetértek vele , hogy
