Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. LENTNER CSABA
3140 vállalkozások úgymond honosításra kerülnének, akkor értelemszerűen a központi költségvetésnek bevételi forr ást is jelenthetnének, akár bankfelügyeleti díjak vonatkozásában, akár pedig bármilyen szerény mértékben is, de valamilyen formában adófizetőivé is válhatnának a költségvetésnek. Én azt hiszem, hogy a központi költségvetésnek, az államháztartás egészének a bevételi forrásai megemelkedhetnének, még ha szerény mértékben is - nem illuzórikus ezermilliárdokról, százmilliárdokról van szó , és ezen keresztül egy biztonságos és hosszabb távon is tervezhető pénzellátást jelenthetnének a népjóléti és családvédelmi támogatásoknak, amelyek egyébként a Fideszkormánynak is úgymond a programjában szerepelnek. Tehát ezen gondolatok fölvetésével tulajdonképpen én ösztökélni szeretném arra a kormányt, hogy a külföldi pénzügyi vállalkozások irányában úgymond vizsgálja meg a nnak a lehetőségét, hogyan lehetne ezen pénzügyi kört, bankári kört jobban integrálni a nemzetgazdaság vérkeringésébe. A másik módosító javaslatom szintén banki működési kört érint, mégpedig az 19921995. évek során bankkonszolidációban részesített pénzint ézetek körét, amelyek 350400 milliárdos konszolidációs kötvénytömeg kiadását jelentették a kereskedelmi bankok irányában. Itt egy sajátos cserefolyamat ment végbe, csereadásvétel, ami adásvételnek messzemenően nem nevezhető, hiszen a '9295 időszakában v égbement konszolidáció során a behajthatatlan hitelek fejében úgymond a bankok átadták ezt a központi költségvetésnek, a magyar pedig államkötvényekkel, konszolidációs kötvényekkel fizetett tulajdonképpen a semmiért, adott jól értékesíthető, azonnal értéke síthető magas kamatjövedelmet biztosító konszolidációs kötvényeket. Azt is meg kell mondjuk, hogy ez a 400 milliárdos konszolidációs kötvénytömeg időközben jelentősen leapadt. Itt arról van szó, hogy ezt az azonnal készpénzzé tehető, úgy mondjuk, hogy jegy bankképes papírokat a kereskedelmi bankok döntő többsége már visszaváltotta. Tisztelt Képviselőtársaim! Akik itt önök közül már évek óta ülnek a tisztelt Házban, tapasztalhatják, hogy a '99. évre előterjesztett 44 milliárdos kötvénykamatkiadás tulajdonkép pen már csak fele annak, ami egy vagy két éve volt. Ez nem a kamatcsökkenés következménye - az a mérvadó, a diszkontpapírok kamatmozgása, a 3 hónapos diszkontpapírok mozgását követi ez a konszolidációs kötvénykamatkifizetés , hanem annak a folyamodványa, hogy a kereskedelmi bankok esetében többnyire végbement a privatizáció, vagy szűkös anyagi helyzetükben ezen konszolidációs kötvényeket visszaváltották. A konszolidációs megállapodások keretében azonban a magyar államnak ezen kötvények után 20 évig kell f izetni, tehát 2014ig helytállási kötelezettsége van a központi költségvetésnek az adófizetők pénzéből, hogy fizessék a konszolidációs terheket. Néhány órával ezelőtt a pénzügyminiszter úr azt fogalmazta meg, hogy ez a konszolidációs eljárás államháztartás i körön kívül történt '9295ben. Az lehetséges, hogy nem volt konszolidációs törvény erre az intézkedésre, hanem csak egy kormányhatározat, azonban ennek az eljárásnak a terheit folyamatosan, 19952014ig, úgymond, államháztartási körön belülről kell fina nszírozni. Mi úgy látjuk, hogy ennek a '99re esedékes 44 milliárdnak, aztán a későbbi években 3540 milliárd fölhasználásának folyamatosan lenne célszerűbb módja is. Én a módosító indítványomban azt céloztam meg, azt kell mondjam, hogy a romokban heverő f elsőoktatási intézmények működési kiadásait emelnénk meg szerény mértékben. Nemcsak egy felsőoktatási intézményét, hanem a négy költségvetési skálában leszabályozott felsőoktatási körre - egyetemekre, művészeti, agrártudományi, műszaki, illetve a főiskolák körében - arányosan ez szétosztásra kerülne részint működési, dologi kiadásokra, részint pedig felújítási kiadásokra. Leosztva végül is a 44 milliárdot, nem olyan magas összegek jöttek ki. Tisztelt Képviselőtársaim! Önökben nyilván fölmerülhet - ez tulajd onképpen egy radikális lépés volna , hogy ezen konszolidációs összegek kifizetését úgymond '99re felfüggesztenénk. Mi motivált még a javaslat megfogalmazásában? Alapvetően az, hogy van egy terület, a magyar felsőoktatás, ahol krónikus forrásszűke van, ah ol egyetemek nem tudják fizetni a fűtési számlákat, ahol az egyetemi katedrák, azt kell mondjam, az épületekkel együtt romokban hevernek. Ide kellene
