Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GÉMESI GYÖRGY
3136 elmondott már. Ott ültünk közösen azon a nevezetes bizottsági ülésen, ahol a parlament önkormányzati bizottsága más testületekkel, többek között a gazdaság i bizottsággal is közösen tárgyalta ezt a témát, ahol a magyar önkormányzatok szövetségei, ezek képviselői is részt vettek és felszólalhattak. Akkor egy nagyon hosszú vita után alakult ki egy - akkor legalábbis úgy tűnt - normális konszenzus, amely az önko rmányzatok kéréseit viszonylag nagy mértékben magában foglalta. Ezt csak azért mondom el, mert talán nem volt ennyire fekete a kép, amit az előző időszakról itt többeknek sikerült felfestenie. A másik ilyen kérdés, amivel szintén nagyon röviden szeretnék f oglalkozni: igazából nekünk az a problémánk - és ezt talán Lamperth Mónika elég pontosan kifejtette, amikor az általános tartalék ilyen módon történő megnövelését kritizáljuk , hogy egészen kicsi tételeken is vitatkozunk itt órákon keresztül a parlamentbe n, és emellett 40 milliárd forint kerül úgy tartalékolásra, hogy annak a sorsáról semmit nem tudunk. Egy olyan biankó csekket kívánnak önök a kormány kezébe adni, amiről nemhogy mi, hanem most a kormánypárti frakciók sem tudnak majd semmit, és semmilyen be folyást nem tudnak rá gyakorolni. Ez ellen tiltakoztunk az előző időszakban nagyon sokan, mi, kormánypárti képviselők is! A harmadik kérdés, amire szeretnék reagálni, az, amit Szanyi Tibor vetett fel, nevezetesen az, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozá s, az aquis átvétele az Európai Unió gyakorlatának átvételét is jelenti. Az érdekegyeztetés pedig az európai kormányok feladata, tehát azoké a kormányoké, akiknek ezt generálni kell, így a magyar kormányé is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok sora iban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, a kétperces sorozatnak ismét a végéhez érkeztünk, így először megadom a szót... - Gémesi úr ismételten... Képviselő úr, amikor az előbb a monitoromra néztem, ot t nem szerepelt az ön neve, ezért nem tudtam akkor megadni a szót, most szerepel. Most megadom önnek a lehetőséget két percre. DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Még két perc sem lesz. Nagyon szeretném valóban, ha nem lenne félreértés. Arról van szó, hogy az önkormá nyzati szférának több pénzt tudjunk juttatni 1999ben, mint amennyi most a költségvetésben van, vagy mint amennyi korábban volt. A közművagyonnal kapcsolatban igenis hiányzik az az 50 vagy nem tudom, hány milliárd. De egyébként föl kell ezt mérni, ennek va n egy technikája, pontosan meg kell tudni azt, hogy mennyi az az annyi, és azután kell majd azt mondani, hogy ez hány milliárd forint. Mindenesetre én ott utaltam az érdekegyeztetés egy olyan fázisára, ami sajnos nem sikerült. Valóban volt egy folyamat, va lóban majdnem közel álltak egymáshoz az álláspontok, csak sajnos vannak olyan szövetségek, amelyek ezt más irányból közelítették meg, mint ahogy más szövetségek. Ennek következtében a kérdésben egyezség nem volt. Mi ezek után adtuk be az Alkotmánybíróságho z a beadványunkat, s az Alkotmánybíróság végül is igazat adott számunkra, hasonlóan több, ehhez kapcsolódó beadványhoz. Azt szerettem volna tehát ezzel érzékeltetni, hogy ha akkor mi ebből az állami bevételből ezt megkaptuk volna, akkor sem biztos, hogy jo bb lenne a helyzet, de most nem kellene erre pénzeszközöket rezerválni. Ez az egyik dolog. A másik pedig: persze, hogy fölélték az önkormányzatok! Nem tudom, azt hiszem, talán Karl Imre képviselőtársam mondta - vagy most nem is tudom, ki volt, elnézést kér ek , hogy fölélték az önkormányzatok ezeket a részvényeket és ezt a vagyont. Hát mi mást tehettek volna egy olyan forráskivonás után, ami történt az elmúlt években?! Egyszerűen eladták a részvényeket, eladták a területet, az ingatlanvagyonukat és mindenük et ahhoz, hogy életben tudjanak maradni! Azt hiszem, ha mást nem célzott ez az önkormányzati blokk - ha úgy tetszik, nevezhetjük így is , mint azt, hogy mindenkinek fölhívta a figyelmét a szféra valóban nagyon tragikus helyzetére, akkor
