Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KERTÉSZ ISTVÁN - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GÉMESI GYÖRGY - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
3131 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, képviselő úr . Soron kívüli hozzászólásra megadom a lehetőséget Kertész István képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Az 1,9 százalék problematikája izgat engem , és ki kell hogy mondjam őszintén a véleményemet. Úgy gondolom, hogy a kormány részéről egy őszintétlen, hogy ne mondjam, álságos politika volt ezt az 1,9 százalékot itt szerepeltetni. Tudniillik, nem egyszerű zárolásról van szó, amit majd föloldanak és f ölhasználja mindenki a saját kasszája szerint a zárolt összeget, hanem a zárolásról és az általános költségvetési tartalékba való utalásról. Sokkal tisztességesebb lett volna, ha azt mondja a kormányzat, hogy minden egyes rovatot, minden egyes címet 1,9 sz ázalékkal kevesebbel tessenek megszervezni, és utána majd a 40 milliárd forintot tetszésem szerint júniusban, júliusban, augusztusban, szeptemberben oda teszem, ahova akarom. Most is ez a helyzet, félreértés ne essék! Az Országgyűléssel elfogadtatnak fejez eti cím szerinti összegeket, utána elviszik, utána a kormány dönt arról, hogy mire fordítja. Ha ez nem álságos politika, álságos gyakorlat, akkor semmi a világon! Egy rövid mondattal szeretnék búcsúzni ezúttal: nem biztos, hogy mindent meg kell és szabad t enni, amit a törvény nem tilt. Ha van valakinek valamilyen etikai, erkölcsi, korrektségi gátlása, akkor ilyen eszközökhöz nem folyamodik, az egészen biztos. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kap lehetőséget Gémesi György képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Három rövid reakció, az egyik az érdekegyeztetéssel kapcsolatos. Va lóban hét országos önkormányzati érdekszövetség van, de költségvetésben mindig megállapodtunk. Tehát lehetett egyként kezelni a hét országos érdekszövetséget, most is, és közben a létrejött Önkormányzati Szövetségek Tanácsa, még egy föderatív, összefogó sz ervezetként koordinálta is. A gázközművel kapcsolatban: valóban előbbi döntés volt, nem '94 után, hanem előbb döntöttek erről, de megkapták az önkormányzatok a jogos vagyont, privatizálták a gázközműveket, hatalmas dohányt bevett ebből a központi költségve tés, és bizony ennek töredékét adta vissza a településeknek, holott jogos igényük volt - ma már tudjuk, hogy jogos igényük volt - a lakossági befizetés és egyebek alapján a településeknek ehhez a vagyonhoz. Nem kellett volna ezt a pénzt elkölteni, megkaptá k volna az önkormányzatok, és akkor most nem lenne 50 milliárd kötelezettsége a költségvetésnek. Ott van eltéve 50 milliárd forint, ha azt kapná meg az önkormányzati szféra, akkor azt hiszem, hogy kicsit kellemesebben tárgyalnánk arról, hogy még mire jutna pénz. A recesszióval kapcsolatban pedig csak annyit, hogy a '97es évben már azért nem volt olyan recesszió, hogy ha elfogadjuk ezt az elméletet, és a '97ben megtervezett '98as költségvetésből a központi államigazgatásba 21 százalé k jutott, az önkormányzatoknak 13 százalék úgy, hogy ennek körülbelül a fele plusz feladattal járt. Tehát a 7 százalék növekmény és a 21 között megvan az a különbség - én mindig azt mondtam, hogy a tartalmat kell nézni. Lehet, hogy akkor is megvolt ennek a tartalma és most is megvan, tehát nem hiszem, hogy ezt akkor nem lehetett volna úgy kezelni, hogy az önkormányzati szféra kapja meg azt a növekményt, amennyivel a gazdaság '97ben növekedett. Ha ezt megkapta volna, akkor a '98as költségvetés sem eredmény ezte volna a 800 önhikis önkormányzatot és azokat a problémákat, amelyek most jelen vannak a kiéheztetés után. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
