Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - PÁL BÉLA - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
3111 (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én még a két percet sem fogom kimeríteni; de amikor a Politikatörténeti Intézet támogatásáról szó kerül, akkor nem tudom elfelejteni a korábbi évek költségv etési vitáit, hiszen minden évben voltak a költségvetésnek olyan tételei, amelyek esetében képesek voltunk felülemelkedni érzelmeinken, indulatunkon, szándékainkon. Szeretném most ide idézni - megjelenik a költségvetésben - a Szabadságharcosokért Alapítván yt. Ez egy olyan tétele volt a költségvetésnek - akik képviselők voltak négy éven keresztül, tudják , hogy vagy a kormánypárti képviselők akarták kiejteni, vagy a kormány egyszerűen be sem írta a költségvetésbe, és csodák csodája, minden évben a Szabadság harcosokért Alapítvány támogatásban részesült, igaz nem olyan mértékben, mint amilyen mértékben most a jelenlegi költségvetés ezt a támogatást megcélozza, de elfogadható mértékű támogatásban részesült. (18.30) Azt gondolom, hogy ugyanúgy felül kellene emel kedni jó néhány kormánypárti képviselőnek e két tétel esetében is. Azt gondolom, úgy, ahogy mi társadalmi békére törekedve toleráltuk a különböző elgondolásokat, és megszavaztuk anélkül, hogy állami számvevőszéki jelentést vagy bármi mást kértünk vagy vizs gáltunk volna, illő lenne a kormánypártoknak elgondolkodni a korábbi évek költségvetési vitáján. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra Pál Béla képviselő úr következik. PÁL BÉLA (MSZP): Kö szönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is ki kell fejeznem azt a reményemet, hogy Homa János képviselő úr hallja, amit mondok, és a továbbiakban azt is, hogy érti is, amiről beszélek. Tudniillik én azok közé a képviselők közé tartoztam , mint amilyenek mindannyian vagyunk, hogy senki nem vonja azt kétségbe, hogy Magyarországnak méltó módon kell megünnepelnie a kereszténység felvételének és a magyar államiságnak az ezeréves évfordulóját - ezt senki nem vonta kétségbe. Azt sem vonta senki kétségbe, hogy erre természetesen pénzeszközöket kell áldozni. Abban a viszonyrendszerben viszont, amikor azt boncolgattuk, hogy milyen gonddal fordult a kormány a ma problémái iránt - például az önkormányzatok problémái iránt, ahogy erről Lamperth Mónika beszélt, vagy mondjuk miért a nyugdíjasoktól vontak el önök 50 milliárd forintot, és lehetne tovább sorolni jó néhány más tételt , ebben a viszonyrendszerben bizony kicsit talán sokallották, hogy 25 milliárdot terveznek a millenniumi költségvetésekre. Én nem sokallom akkor, ha másra is ilyen gondot fordítanak, mint a millenniumi megemlékezésekre. S még egyet szeretnék mondani önnek: bizonyára beszélő viszonyban van Sasvári Szilárd képviselőtársával, aki most a kulturális és sajtóbizottság elnöke. Javaslom, kérdezze meg őt, hogy a millenniumi albizottság korábbi ülésein, amikor arról beszélt, hogy támogatja a millenniumi elképzeléssorozatot, a millenniumi koncepciót, és támogatja Erdődy Gábort, aki nemcsak elismert diplomata, hanem történész is volt ebben a minőségében, és miniszteri biztosként vezette akkor az emlékbizottság titkárságát, akkor ezt csak lányos zavarában tette vagy tényleg komolyan gondolta. Egy kétségtelen, kedves képviselőtársam, mi akkor számítottunk az ellenzéki képviselőtársaink értékes j avaslataira, nagyon sok hasznos, értelmes javaslatot kaptunk tőlük a millenniumi koncepció kidolgozása során. Most csak azt tettem szóvá - nem az összeg nagyságát vontam kétségbe , hogy sem a polgárok, sem a mi számunkra nem kellően ismert sem a koncepció , sem az, hogy kik milyen alapon, milyen módon döntenek a pénz felhasználásáról. Azt gondolom, kedves képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy ez önöknek is fontos, nemcsak nekünk. Köszönöm. (Taps az ellenzék pads oraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) :
