Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 15 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentésáltalános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
310 jelentésért - nemcsak negatívumokról, hanem pozitívumokról is szól. S mivel a délelőtt és a délután folyamán ezek a pozitívumok, úgymond, elfelejtődtek, a későbbiek során ezekről is szeretnék majd szólni. Nem azért, mintha én a kormánypárti képviselőtársaim néhány negatív megjegyzésével nem értenék egyet - mert valóban van tenni- és javítanivaló a költségvetés elfogadás ával kapcsolatban , de azért csak a negatívumokról szólni és azokat jelentősen felnagyítani, egy kicsit a közvélemény megtévesztését is jelentheti. Előzetesen azonban hadd szóljak arról, hogy Rozgonyi Ernő képviselőtársam az MNBt mint az inflációt okozó tényezőt említette. Nagyon jó lenne egy országnak, ha egyetlen szervezete elég lenne ahhoz, hogy az inflációt megállítsa. Az MNB csak monetáris eszközökkel, tartalékrátarendszerrel, rediszkontlábpolitikával, nyílt piaci műveletekkel, a kamatláb irányítás ával s a többi tudja befolyásolni az inflációs folyamatot, a pénzmennyiség nagyságát. De mivel költséginfláció és sok más tényező is van, ezért ez bonyolultabb annál, mint hogy csak az MNBn kérjük számon az infláció negatív vagy ilyenolyan alakulását. A másik: valóban jó lenne, ha az adósságállomány jelentősen csökkenne abszolút számban is, de Európában mindenütt. Európában mindenütt azt teszik, hogy vagy a bruttó, vagy a nettó hazai termékhez - melyik országban hogy - hasonlítják az adósságállományt. Van ennek értelme? Igen, mert a terhek elviselése annál könnyebb, minél nagyobb egy ország jövedelme. És hiába lesz ennyi vagy annyi milliárd az adósságállomány néhány év múlva, ha a bruttó hazai termékhez képest ez igen elenyésző. A továbbiakban arról szeret nék szólni, melyek azok a pozitív jegyek, amelyeket az Állami Számvevőszék az 1997. évi költségvetés kapcsán megemlített - s most már csakugyan igen röviden. Az egyik a táblázatok megváltoztatásával kapcsolatos dolog. Valóban, évek óta visszatérő probléma, hogy a táblák sokat változnak, ezért a különböző adatok összehasonlítása egyre nehezebb. De a táblázatok megváltoztatása sok esetben a gazdasági folyamatok változásának is lehet a következménye. Hadd ne bizonyítsam ezt, holott lehetne néhány adattal bizon yítani. A másik: az elmúlt években az Állami Számvevőszék kifogásolta, hogy a bevételek és a kiadások összevetése nem megfelelő volt. Most ez a jelentés megállapítja, hogy a bevételek és kiadások összevetése a bruttó elszámolás alapján készült, és - hadd i dézzem szó szerint a Számvevőszék anyagát - "az államháztartási törvény 116. §a alapján az Országgyűlésnek nemcsak a költségvetés tárgyalásakor, hanem a zárszámadáskor is át kell adni a különböző mérlegeket". A zárszámadási törvényjavaslat az elmúlt évekh ez képest a törvény ezen paragrafusának egyre inkább megfelel. Nem azt mondom, hogy teljesen megfelel, de az elmúlt évekhez képest egyre inkább megfelel. A törvényjavaslat valóra váltja azt, hogy az államháztartás rendes bevételeit és kiadásait különválass zák a rendkívüli bevételektől és a kiadásoktól. Ez nem minden esetben történt így meg az elmúlt években. Szerintem dicséretes az is, hogy a kezességek bruttó elszámolása első ízben valósult meg az elmúlt esztendőben. 1997ben az elvállalható egyedi kezessé gek a törvény által meghatározott keretösszeget nem lépték túl. (17.40) Nagyon sokat beszéltünk már a költségvetési bruttó adósságállományról, hadd ne idézzem a Számvevőszék anyagát, hiszen azt már megemlítettem. Szeretnék azonban valamit mondani azzal kap csolatosan, hogy több képviselőtársam megkérdőjelezte a KSH adatainak valódiságát. Ezt tette például Arnóth képviselőtársam is délelőtt. Én megmondom őszintén, a bruttó hazai termék számításával kapcsolatban lehet szakmai vitát folytatni annak kapcsán, hog y a készletfelhalmozás és egyebek hogy szerepeljenek a kiszámításban. Ez egy szakmai és nem politikai vita. De megmondom őszintén, egy kicsit nemzetgazdasági bűn megkérdőjelezni a KSH jelentéseit, amelyek nagyon sok szempontból megfelelnek a követelményekn ek, nemzetközi szervezetek példamutatónak tartanak; többször ellenőrzik a KSH jelentéseit, s tulajdonképpen erre építve történt a Magyar Köztársaság
