Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÁLLAI ANDRÁS - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÁDI LÁSZLÓ
3079 fölvetésének az a formája, hogy a költségvetésben előadnak egy előterjesztést, amivel kezelik ezt az ügyet, és utána egy alapvetően más dolgot, egy hirtelen esti támadásban anélkül, hogy bármely képviselő fölkészült volna arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni tudjon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.) és az argumentumokat ismerné, anélkül, hogy a Pénzügyminisztérium és a Bankfelügyelet, amely ebben a ké rdésben illetékes, jelen lett volna, egy minőségileg más változatot terjeszt elénk. Meg kell oldanunk a kérdést, a legolcsóbb megoldást kell megtalálnunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.) , és ehhez a mai beszélgetés, Jár ai úr itteni szavai indították el a lehetőséget és nem az eddig lefolytatott vita. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Képviselőtársak! Kérném, hogy a kétperces hozzászólások időkeretét tartsuk be! Kétp erces hozzászólásra megadom a szót Tállai András úrnak, a Fidesz képviselőjének. TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Figyelemmel kísérve a több mint egyórás vitát, ami a Postabanktémát illeti, úgy gondolom, az utóbbi néhány percben nagy fordulat következett be a vitában, hiszen a vita úgy kezdődött, hogy kezdtük magunkat szégyellni, hogy milyen dolgokat hoztunk össze a Postabankkal kapcsolatosan. Tudniillik az a hiány igazából nem is hiány, mert a céltartalék igazából nem is hiányzik. Igaz, hogy a hitel ki lett fizetve - vagy megtérül, vagy nem térül meg , de már úgy éreztük, hogy igazából mi vagyunk a felelősek, hogy ezt idehoztuk az Országgyűlés elé. Úgy gondolom, amit a pénzügyminiszter úr elmondott, a számok nem vá ltoztak, amit ismertünk, a tények nem változtak, amit már a médiából, a sajtóból megismertünk. Annyi változott, hogy hitelesebben, hitelesen hallhattuk a tényeket, azokat az elhangzott milliárdokat, amit már mindannyian ismertünk, és egy csapásra megváltoz ott az ellenzéki képviselők hozzáállása. Ezek a felszólalások, amik a pénzügyminiszter után következtek, már nem vitatták, hogy milyen nagyságú ez a veszteség, hanem csak azt vitatták, hogy ilyen módon kelle azt rendezni. Ilyen módon kelle azt rendezni, hogy a '99. évi költségvetés tárgyalásakor '98ra visszamenőleg kelle ezt a témát behozni. Igazából egyetlenegy javaslat, ellenjavaslat hangzott el, mégpedig az, hogy ezt nem így kellett volna megoldani. Ezt több órán, napon keresztül kellett volna tárgya lni, szinte egy önálló törvénybe foglalni. Nem is tudom, mi lett volna a neve, talán a Postabank vesztesége, vagy nem tudom, mi lett volna ennek a törvénynek a neve. Pótköltségvetést kellett volna benyújtani, de ez már a vitának nem az érdemi része. Nagyon örülünk neki, hogy a polgári kormány olyan megoldást talál, ami gyors, szakszerű és hiteles, és úgy gondoljuk, hogy az állampolgárok és az ország javát fogja szolgálni ez a megoldás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (d r. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének. MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Amit Tardos képviselőtársam elmondott, azzal, azt go ndolom, nem kell vitatkozni, hiszen az megfelel mind szándékaiban, mind tartalmi elemeiben annak, amit mi is tervezünk. Tehát a legolcsóbb megoldást keressük, azt a megoldást, amelyik a lehető leggyorsabban, a legmegnyugtatóbb módon le tudja zárni ezt a bi zony rendkívül kényes és rendkívül fájdalmas örökséget, amit ránk mért a sors, de ezt most fel kell vállalni, és úgy tűnik, nincsen igazán ennél jobb megoldás. Hogy milyen módon tegyük ezt, és hogy az ÁPV Rt.ben meg lehete ebben bízni? Az előző kormány i s megbízott az ÁPV Rt.ben. Valószínűleg jobb gazdája lesz, mint ahol eddig volt, ahol
