Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter:
3032 elkerülendő azt a veszélyt, hogy most 1999ben hirtelen az iskola vagy óvoda energiaszámlájában megjelenik egy új, eddig ismeretlen tétel. A pályázat az ellenőrzés szempo ntjából fontos és indokolt. (12.50) Azt gondolom, hogy ezzel a már meglévő iskolák, óvodák meglévő osztályai után pályázható támogatással el tudjuk azt érni, hogy ami ma létezik, az megmarad, de nem hozunk létre, nem generálunk egy újabb kampányt, ami már létrejött térségi feladatokat ellátó iskolák szétszedését, megszűnését eredményezné. Hiszen ez sem lehet célja egy kiszámítható, tervezhető közoktatást szorgalmazó oktatáspolitikának. Végezetül még egy gondolat: a jövő évi költségvetésben egy kis összeg - alig 22,5 milliárd forintos támogatásról van szó , de hatásában legalább annyira fontos, mint a sokat vitatott, sokat emlegetett bérek. Fontosnak tartom, hogy a kormány elfogadta, és úgy tűnik, ez a parlamentben sem vita tárgya, hogy az oktatásban dolgo zók - a közoktatásban, felsőoktatásban dolgozók - jövedelemhelyzetét, munkakörülményeit radikálisan, jelentős mértékben növelni kell. Ezt elkezdtük ebben a költségvetési évben, és remélem, hogy ez meg is fog valósulni 1999ben. Ez az érem egyik oldala. A m ásik oldala viszont az a néhány milliárd forint, amit a következő évben a minőségbiztosítási rendszerek kiépítésére szánunk. Hiszen nemcsak a társadalomnak és képviselőinek, a parlamentnek kell elfogadni azt, hogy a pedagógusok esetében jobb bérekre és mun kakörülményekre van szükség, hanem a pedagógusoknak is el kell azt fogadniuk, hogy ezért garantáltabb minőséget, garantáltabb szolgáltatást kell nyújtani az oktatás területén. Ez egy hosszú, lassan már egy évtizede magunkkal hurcolt probléma. 1988 óta szét esett a minőségbiztosítás hagyományos, az állampedagógiában ismert, központi szakfelügyeletekre épülő rendszere, és ilyen, ezt pótló új struktúra nem is épült ki. Nem is lehet egy központi szakfelügyeletet egyszerűen kiépíteni, nem is célja ez a mostani ko rmánynak, hiszen figyelembe kell venni, hogy decentralizált, önkormányzati iskolafenntartás létezik ma Magyarországon. Egy ehhez illeszkedő, ezt a decentralizáltságot elfogadó, többsíkú minőségbiztosítási rendszert kell kiépíteni Magyarországon. Ez nem olc só dolog, nem is egyszerű, nem is megy egyik napról a másikra. Ezt kezdjük el a jövő évtől oly módon, hogy öt módszert próbálunk ki, és erre pályáztatunk önkormányzatokat, ebben önként részt vevő iskolákat és óvodákat. Ebben az iparban, gazdaságban már ism eretes minőségbiztosítási rendszereket - az ISOtól a TQMig - használunk, illetve próbálunk ki. Megnézzük a nemzetközi gyakorlatban már bizonyított minőségbiztosítási rendszereket, a Dán Királyságban vagy Skóciában használatos rendszereket és olyan, a ten gerentúlon ismert minőségbiztosítási rendszereket, amelyek a hagyományosan nem mérhető, pedagógiai, nevelési értékeket teszik láthatóvá. Mindennek az a célja, hogy egy nevelőtestület, egy iskola önmagában értékelje, hogy a gyerekek mennyit haladnak előre, ki az, aki valóban nagyobb teljesítményt nyújt, melyik pedagógus munkáját hogyan lehet értékelni; az iskolafenntartó önkormányzat tisztában legyen azzal, hogy az általa fenntartott iskolák és óvodák milyen célokat tudnak elérni; összevethetőe a teljesítmé nyük, így tervezhetővé teszi az önkormányzati szintű költségvetést. Célunk az, hogy regionálisan egy megye vagy egy országrész tekintetében látható legyen: elmaradás vane - adott esetben - ÉszakkeletMagyarország oktatásügyében, szükségese javítani az ír ást, az olvasásmegértést, az idegennyelvoktatást - és ha igen, akkor hol és milyen eszközökkel - annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló, sosem elegendő pénzt a lehető legcélzottabban és leghatékonyabban tudjuk felhasználni. Ez a minőségbiztosítási rendszer ad arra garanciát, hogy a kormány kellően tudja tervezni annak a pénznek a felhasználást, amit az ország az oktatás finanszírozására szán. Ez igen nagy összeg. Egy évben, a következő évben 498 milliárd forintot - közel félezer milliárd forintot - költ a Magyar Köztársaság adóból, közpénzekből oktatásügyre. Nem tartható fönn az az állapot, hogy csak becsült, ilyenolyan statisztikai adatok alapján, utólag tudjuk korrigálni a rendszereket. Egy olyan
