Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
2862 Köszönöm szépen a figyelmüket. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Demagógia! - Szórványos taps a MIÉP Padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megadom a szót két percre Szabó Sándorné képvi selő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony, öné a szó. SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem szabad elfelejtenünk, hogy 1991ben született egy országgyűlés i határozat, amely kimondta azt, hogy a magyar nyugdíjrendszer változtatásra szorul, változtatni kell rajta. Éspedig azért, mert olyan a magyar nyugdíjrendszer, ami a felosztókirovó rendszer lényegéből következett, hogy nem tudta földolgozni azt, hogy nag yon sokan... - volt olyan időszak, amikor 1,2 millió járulékfizető ment ki a rendszerből, tehát nem volt fedezet az országban a nyugdíjasok nyugdíjának kifizetésére. Nagyon érdekes dolog is történt a '90es évek elején. Mondom még egyszer a dátumot: '91be n született ez az országgyűlési határozat. És a nosztalgiázó Hornkormány tagjainak, illetve a mi időszakunkban nem született ez; tehát jóval korábban született... (Sic!) - kicsit belekavarodtam ebbe a mondatba. Azt szeretném aláhúzni, hogy '91ben megfoga lmazódott ez, és a Hornkormányra maradt az, hogy ezt végre kell hajtani. Még egy dolog: az "együtt sírunk, együtt nevetünk" elve működött egészen addig, amíg együttsírásról volt szó a járulékfizetők és a járadékosok között. Most, amikor már mosolyogni is hagyhatnánk a nyugdíjasokat, akkor megvonjuk tőlük ezt a jogot. Még arra szeretném fölhívni a tisztelt kormánypárti képviselők figyelmét, akik esetleg erre a nyugdíjvitára is figyelnek, hogy ez nagyon fontos dolog a nyugdíjasok számára, mert a nyugdíjasok azt érezhetik, hogy most túllép rajtuk a polgárinak nevezett kormány. És azt hiszem, ezt nem veszi jó néven az önök szüleinek, nagyszüleinek korosztálya. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Ké t percre megadom a lehetőséget Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr, önt illeti a szó. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Előre bejelentem, hogy látszólag egy kicsit elt érek a tárgytól, de Szabó Lukács képviselő úr felszólalása végre lehetővé teszi, hogy reagáljunk egy olyan kérdésre, ami ebben a Házban tegnap is, ma is elhangzott: a Postabankügyre. (20.00) Szeretném elmondani - és előrebocsátom, tisztelettel kérem, hogy konzultáljon Lentner képviselő úrral, hátha neki elhiszi , kérem, a Postabank az első kormányzati ciklusban alakult bank, az Antallkormány idején, attól kezdve egyfolytában magántöbbségi tulajdonú bank. Amikor a Hornkormány megpróbált kísérletet tenni, hogy félig állami tulajdonba vegye, hogy legyen lehetősége beleszólni, hogy rendet tegyen, akkor az akkori ellenzéki pártok, mint a fába szorult féreg, ordítottak! Továbbmegyek: az a szemfényvesztés, ami itt történik, és én nem akarom önöket azzal megsért eni, hogy könyvelési órát tartok, de kérem, itt nem cashről van szó, itt a mérlegben egy olyan tételről van szó, hogy hogyan értékeli a vagyonértékelő a banknak a kintlevőségeit. Egy 100 egységnyi kintlevőségre lehet azt mondani, hogy, bocsánat, nem mondo k nevet, Kukuruznyák Rémusz rossz adós, és a 100 egységnyi tartozása csak ötöt ér. Kérem, ez a 150 milliárd, ennek a döntő többsége ez ilyen szemfényvesztés, és itt mindannyiunkkal el akarják hitetni, hogy a költségvetésben ez okozza a feszültséget, ez oko zza a bajt!
