Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz):
2857 Mihály volt miniszter úr, hogy a kormány és a miniszterelnök olyan súlyt helyezett a társadalmi szervekkel történő megegyezésre, hogy maga a miniszterelnök úr, két miniszt er és hat államtitkár volt itt, amikor tárgyaltuk ennek a törvénynek a kérdését. Hogy mennyire kompromisszumos alapon történt ennek a törvénynek a megalkotása, mutatja az, hogy az 1997. évi LXXXI. törvényt megelőzően, a 20 százalékos özvegyi nyugdíj törvén ybe iktatásánál az az évi nyugdíjemelésnél 18 milliárd forintot vett el a kormány az automatikus emeléstől, és azzal fedezte a 20 százalékos nyugdíjat. Egyébként hadd mondjam el, hogy '94től kezdve minden fél évben legalá bb egy alkalommal a miniszterelnök találkozott velünk, '96ban pedig Európában harmadszor alakítottuk meg vagy alakította meg az a kormány az Idősügyi Tanácsot, amely minden olyan kérdést, amely a nyugdíjasokra vonatkozott, megtárgyalt. Ennek a nyugdíjasta nácsnak az elnöke a miniszterelnök volt, és csupa olyan tagja volt, aki nem - és ezt szeretném aláhúzni - pártelkötelezett és nem párttag volt. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Ugyancsak hozzászólásra jelen tkezett Ecsődi László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Izgultam már, hogy a koalíciós padsorok teljesen kiürülnek, mire megkapom a szót, p edig biztosítani szeretném Koltai képviselőtársamat arról, hogy egyetértek vele, legalább is azon kijelentésével, hogy nem jó, ha a kormány, illetve a politika konfliktust gerjeszt a különböző generációk között. Épp ezért, hogy érthető legyen, mert úgy tűn ik, hogy az ellenzéki padsorokból elhangzott szakszerű, számszerű érvek nem igazán hatják meg önöket, talán egy példabeszéddel próbálom megvilágítani, hogy mi a mi álláspontunk és gondunk az önök nyugdíjemelési javaslatával: Annak idején a polgár elmegy vá sárolni egy férfi személyében, és vesz három kenyeret. Kérdezi tőle a polgártárs, hogy miért veszel te három kenyeret. Azért, mert egyet hitelbe adok a családomnak, a gyerekeimnek, egyet elfogyasztunk mi, a felnőttek, a polgárok, egy kenyérrel pedig törles ztem a hitelt, amit a szüleimtől, az időskorúaktól kaptam. Nekünk épp az a bajunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma a polgári kormány nem polgárként tevékenykedik, mert az időseknek a kenyérből csak egy darabot akar adni, nem annyit, amennyi őket megille ti, nem arányosan a polgári réteggel, velünk, aktívakkal és nem a gyerekkel arányosan. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) (19.40) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megkérdezem Isépy képviselő urat, hogy két percre kérte lehetőséget. (Dr. Isépy Tamás: Igen.) Akkor a képviselő urat illeti a szó. DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ha már az a sorscsapás érte az itt maradt képviselőtársaimat, hogy egy más vitára várva hozzászólok (Derültség.) a nyugdíjügyekhez is, ahogy itt szétnézek, merem á llítani, hogy akár korelnöki tisztségben is hozzászólhatnék ehhez; tehát anélkül, hogy szakmai ismeretekkel rendelkeznék, a kor révén szólok hozzá. A képviselő úr egy anekdotát kezdett mondani, amihez hozzátehetném a gépész anekdotáját, amikor lekiabálnak a gépésznek, hogy "Mennyi? - Harminc! - Mi harminc? - Mi mennyi?" Szóval a Fidesz megszegtee a választási ígéretét vagy nem? Megszegte volna akkor, ha a 20 százalékos nyugdíjemelést alkalmazza, azért, mert ennek meglett volna ugyanilyen százalékú infláció s vonzata. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Nyilvánvaló, mert a költségvetés nem bírta volna
