Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2851 az ő kezük munkájával jött létre. Tehát ők nem kapnak nyugdíjat, nekik jár a nyugdíj, méghozzá előre meghatározott, világos kalkulus alapján, amit több évre vagy évtizedre előre kell meghatároz ni, nem lehet évente változtatni. Most végre beállt az a rend, hogy az előző évi keresetek, keresetnövekedés alapján állapítják meg a nyugdíj mértékét. Ez azért is ésszerű, hiszen a nyugdíjjárulék révén így folyamatosan biztosítani tudják a kifizetéseket. Itt matematikáról beszélt a képviselő asszony, de azt nehéz megmagyarázni a nyugdíjasoknak, hogy az egész nyugdíjastársadalom 20 százalék emelés helyett 14 százalék emelést fog kapni - azt a 6 százalékot mindenképp elveszik a nyugdíjasoktól! Itt nincs mes e, ezt be kell vallani, s nem azt magyarázni, hogy többet fog érni nekik a kevesebb nyugdíj, hanem azt kell megmondani egyenesen, hogy ezt nem hajlandó a mostani kormány kifizetni, holott törvény van erre, holott erre számítottak a nyugdíjasok, és végre be indulhatott volna ez a rendszer, amely ráadásul önfenntartó. Nem igaz az, hogy nincs erre pénz: az előző évi járadékbefizetések fedezik ezt az összeget. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Két p ercre megadom a szót Frajna Imre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, alelnök asszony. Nem mondom, hogy minden felszólalásra fogok tudni reagálni, de megpróbálok néhány egyszerű tényadatot helyre tenni . Azt gondolom, hogy a nyugdíjak '98as reálértéknövekedését a szocialistáknak saját dicsőségükként feltüntetni finoman szólva kétséges, tekintettel arra, hogy a 2,5 százalékos nyugdíjemelés fedezetét be se tervezték az ez évi költségvetési törvé nybe. Ferge Zsuzsának én egyébként tisztelője vagyok. Nem is kérdezem meg, milyen irányultságú ő - mert ezt a lapokra szoktuk használni , csak azt gondolom, a Magyar Nemzet cikkírója olyan tényeket említett meg, amiket elfelejtett Takács képviselő úr vita tni: ez volt a '94es nyugdíjemelés kérdése. Hogy a többi nyugdíjas rovására valósítottuke meg a differenciált nyugdíjemelést - amit egyébként, mint Koltai Ildikó említette, a nyugdíjasok többsége helyesel , ez közgazdaságilag nem állja meg a helyét. Ez akkor lenne így, ha a befizetett járulékokat osztanánk el önkényesen a nyugdíjasok között; ehelyett a költségvetés 80 és 100 milliárd forint közötti összeggel fogja támogatni a nyugdíjalapot. Tehát szó nincs arról, hogy a befolyó járulék lenne önkényesen s zétosztva a nyugdíjasok között! Körülbelül a nyugdíjemelés mértékét tartalmazza a költségvetési támogatás. Azt, hogy Koltai Ildikó felszólalása provokatív volt, ezt értem, csak ne a nyugdíjasok nevében kérjék ezt ki, tisztelt hölgyek és urak! Koltai Ildikó nak a felszólalásában nem a nyugdíjasokkal volt baja, hanem önökkel! Arról van szó, hogy amennyiben egy üres nyugdíjkasszát hagynak itt, talán nem muszáj a nyugdíjasok legfőbb védelmezőjeként fellépni. Azt gondolom, itt is egy kisebb visszafogottság lenne várható ebben a kérdésben. Azt mondom Mécs Imrének is, hogy a rendszer önfenntartó volt - egészen a nyugdíjreformig! Akkor is voltak persze a dolognak bizonyos kilengései, hiszen a nyugdíjasok számának változása az aktív keresőkhöz képest természetesen oko zott a rendszerben eltolódásokat, de ilyen nagyságrendű hiányt az alapban végig maga a nyugdíjreform okozott. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Alelnök asszony, akkor itt abbahagyom. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépe n, képviselő úr. Csak tájékoztatásul mondom, hogy az ülést vezető alelnököt az elnöki jogok illetik meg a megszólításban is.
