Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ
2775 bevezetné a kormány, akkor valóban visszaigazolná, hogy ugyanannyi támogatást akar adni minden gyereknek. Szeretnék még néhány olyan elemről szólni, ami nincs benne a törvényben, de fontos le nne, hogy benne legyen. A családi pótlékkal kapcsolatban még az fontos, hogy a jogbiztonságot, a jövőbeni jogbiztonságot segítené elő, ha a kormány törekedne arra, hogy az indexálást, tehát az évenkénti emelés technikáját, mértékét a törvényben rögzítse, d e erre sem tesz kísérletet. Ami a további ellátási elemeket illeti, rögzítésre kerül a gyes szinte ugyanazon a mértéken, ahogy jelenleg az élő gyakorlat az öregségi nyugdíjminimumban kifejezve, ami most éppen egy megrendült fogalom, és pont most szakadt el a tényleges öregségi nyugdíjminimum a jogi értelemben vett kategóriától. Nem szól ez a törvény a gyedről, csak újsághírekből halljuk egyremásra, hogy a gyed visszahozására ígéretet tesz kormánypárti képviselő. Nagyon tartok attól a gyakorlattól, amit a n yugdíj kapcsán a közelmúltban volt alkalmunk megtapasztalni: az előterjesztő azt mondja, hogy "nem, nem, ezt most nem tervezi", de utána majd kormánypárti módosító indítvány formájában egy ilyen kis horderejű kérdést beszavaznak a törvénybe. Éppen ezért az általános vitában szeretném elmondani a gyeddel kapcsolatos aggodalmaimat, mert ezen a példán nagyon jól bizonyítható, hogy mennyire nem azonos mértékkel mér a kormány, miközben állandóan azt fejezi ki, és azt hangsúlyozza, hogy jövedelmi és vagyoni helyz ettől függetlenül akar családokat támogatni. A gyed kifejezetten arra vonatkozó példa, hogy a jobb jövedelmi helyzetű családokat nagyobb összegű ellátásban kell részesíteni, mint a rosszabb helyzetűeket. Azt gondolom, hogy semmi de semmi nemhogy nem indoko lja ezt, hanem pont az ellenkezőjére van vagy lenne szükség. Hogy valamit jót is mondjak, nekem például örömömre szolgál, hogy nem találom meg ebben a törvénytervezetben a várandóssági pótlék gondolatát, amelyet annak idején az MDFes képviselők vezettek b e még az első ciklusban, és amelyet az előző kormány visszaváltott anyagi támogatásra. Azt hiszem, hogy nagyon nem lenne szerencsés, ha ciklusonként változtatgatnánk, hogy milyen ellátási formát találjunk ki a várandós anyák számára. Úgy tapasztaltam a meg előző vitákban, hogy ez a várandóssági pótlék sokaknak - így Surján Lászlónak, Pusztai Erzsébetnek - nagyonnagyon kedves ellátási forma volt, ezért némiképpen meglepett, hogy most nem akarják megint felborítani az anyasági támogatás rendszerét. (Dr. Surjá n László: Nem kell sokat várni!) Lehet, hogy ezt is majd ilyen sumák módon módosító indítványban megpróbálják kezelni. (Dr. Surján László: Alkotmánybíróság!) Mindent egybevetve azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a javaslat, amely a kezünkben van, bizony n egatív diszkriminációt tartalmaz a sokszorosan hátrányos helyzetű családban élő gyerekeket illetően, őket nagyon nem kedvezményezi, hanem épp ellenkezőleg, ellehetetleníti. A beszédem végéhez közeledve magam is hadd hozzam szóba ezt a sokat vitatott iskolá ztatási támogatást, amely a kormány állítása szerint csak a családi pótlék jóhiszemű átkeresztelése. Miniszter úr azt a kifejezést használta, hogy rá akarjuk vezetni a helyes útra a családokat. Nos, egy ilyen mondatban nagyonnagyon árulkodóan kifejeződik az az értékkülönbség, ami közöttünk valóban megbúvik. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) A helyes útra - idézőjelben mondom - vezetés a hittérítők dolga, és semmiképp nem a kormányé. De, mert nekem is nagyon fontos, hogy minden gyermek járjon iskolába, s zívesen látnám, ha az oktatási rendszer fejlesztése formájában, illetve a szociális ellátórendszer fejlesztése formájában pozitív ösztönzést alkalmazna a kormány. Végezetül szeretném hat pontban felsorolni, hogy mi mindent tehetett volna a kormány, ha való ban családbarát kormány lenne, ha valóban minden gyermeket azonos értéknek tekintene: először is, és elsősorban megemelné a családi pótlékot; másodszor, nem adna többet a gazdag gyerekek családjának, mint a szegény gyerekeknek; harmadszor, a jogbiztonságra törekedve gondoskodna a családi pótlék évenkénti emelésének törvényi szabályozásáról; negyedszer, a minimálbérhez közelítené a gyes összegét; ötödször, az oktatási rendszer fejlesztését és a szociális ellátórendszer fejlesztését szorgalmazná a családi pót lék átkeresztelése helyett (Az elnök a csengő
