Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ a Fidesz
2766 A gyermeket v állaló szülő alanyi jogot formálhat fokozott szociális támogatásra, anyagi és erkölcsi támogatásra úgy, hogy minden születendő és megszületett gyermek esélyegyenlősége biztosított legyen. A most fölolvasott mondatok a Magyar Katolikus Püspöki Kar "Igazságo sabb és testvériesebb világért" című körleveléből valók. A körlevél megjelenése után az akkori kormánypártok egymást túllicitálva hangoztatják, milyen nagyszerű ez a dokumentum. Odáig azonban nem jutottak el, hogy a körlevélben foglaltakat megpróbálják meg valósítani. Sőt most, hogy a polgári koalíció ezt teszi, körömszakadtáig védik korábbi hibás nézeteiket. Tévedni emberi dolog, de a tévedésben végtelenségig, szinte megátalkodottan megmaradni már nem az. A családi pótlék reálértéke az utóbbi években jelent ősen csökkent, ugyanakkor pedig megszűnt a gyermekek után járó jó néhány kedvezmény - olvasható a körlevélben. A gyermek létezése jogán járó kedvezményeket a körlevél egységben, a család egészére kifejtett hatásában nézi. A polgári kormány a gyermekek léte miatt járó ellátásokat - a személyi jövedelemadóban adott kedvezményt is figyelembe véve - a várható infláció fölé emelte, az ellátások így átlagosan 40 százalékkal nőnek. Azzal pedig nincs mit kezdeni, ha egy tapasztalt képviselő úgy gondolja, hogy az in fláció január 1jén lép be egyik napról a másikra. A szülő alanyi jogot formálhat fokozott szociális támogatásra, s ennek megadása az állam kötelessége. Azonban könnyen belátható, hogy nemcsak az államnak vannak kötelezettségei, hanem a szülőknek is. E köt elezettségek sorában a legfontosabbak egyike az iskoláztatás. Nemcsak a szociális kérdés miatt, hanem a gazdaság jövője érdekében is meg kell akadályozni a társadalom végleges kettészakítását. Az elmúlt években számos nyilatkozat elhangzott az ember fontos ságáról, az oktatásról mint húzó ágazatról, hiányoztak azonban a hatásos állami és társadalmi erőfeszítések, amelyek képesek lettek volna gátat szabni az esélyegyenlőtlenségek végletes megnövekedésének. Ezek a sorok ismét a már idézett körlevélből valók. M egtanítanak mindenkit, aki nem tudná, hogy az oktatás és a társadalmi egyenlőtlenségek ügye szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Sajnos éppen azok a családok, amelyekben a szülők is kevésbé iskolázottak, hajlamosak arra, hogy gyermekeik tanulását se vegyék kom olyan. Meglepően sokan vannak: az 1990es népszámlálás adatai szerint a tankötelesek jó 5 százaléka nem járt iskolába, és ez több mint 88 ezer fő. További 15 százalék életkorának megfelelő szint alatt volt egy vagy több osztállyal. Minden ötödik fiatal, eg ész életére kiható módon már a gyermekkorban leszakad a többiektől. A FideszMagyar Polgári Párt nem nyugszik bele, hogy a fiatalok 20 százaléka ne tudjon álláshoz jutni, hogy ne találja meg a helyét a hazában, hogy ne feleljen meg a XXI. század kihívásain ak. A polgári koalíció nem engedi meg, hogy minden ötödik fiatal esélytelenül induljon neki az életnek. A tankötelezettség érvényesítésére eddig is voltak eszközök, de hatástalanok. Ezzel a törvénnyel most nem a szigorításon van a hangsúly, hanem azon, hog y érdekeltséget teremtsünk azok számára is, akik az iskolába járás távlatos hasznát maguk nem ismerik fel. Az erkölcsi szempontok érvényesülnek, amikor az állampolgárok adójából származó bevételek újraelosztásakor megköveteljük, hogy az érintettek a tőlük elvárható minimumot teljesítsék, járassák tanköteles gyermekeiket iskolába. (11.50) Egyes ellenzéki képviselőtársaim arra hivatkoznak, hogy nem növeli az iskolába járás esélyét, ha az érintett és többnyire valóban nehéz helyzetű családokat még a családi pó tlék elvonásával is büntetjük. Kérem, vegyék észre - itt már a bizottsági vitáról való beszámolásban is előkerült , hogy itt nem puszta elvonásról van szó. A törvény először nevelési problémaként kezeli az iskolából való távolmaradást, és a segítő szolgál atokra akar támaszkodni. Azt gondolom, ez emberi, tisztességes, sőt a létező legjobb megoldás. Az a család, amelyik nem képes arra, hogy a gyermek iskolába járjon,
