Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK ( dr. Áder János): - ERKEL TIBOR, a MIÉP
2751 leg alább megkísérelték volna azokat a forrásokat is megnyitni, amelyeket ma még megemlíteni is szentségtörés; köztük első helyen az a külső és belső adósságállományt, amelyet már ezerszer kifizettek azok a nyugdíjasok is, akik pedig e kölcsönökből vajmi keves et költöttek. Nem ígérték önök, hogy az elszivárgó pénzeket megfogják? Ez nem szivárog, ez maga a zuhatag, amit ha meg lehetne fordítani... - öt párt állítja az Országgyűlésben, hogy ez lehetetlen, a MIÉP kivételével tehát mindenki. Mindenki azt állítja, h ogy azt a töméntelen pénzt, azt a zuhatagot, amivel az ország gazdasági helyzete, az emberek nyugalma, békéje - amiről itt beszélünk - megfordítható lenne, nem lehet ebbe az országba beáramoltatni. Akkor pedig az önök kötelessége, hogy a lehetőségeket, az önök lehetőségeit mesék nélkül vitassuk, és őszintén tárják fel azt, ami lehet ma számunkra, és azt is, hogy több miért nem jut. És ezzel nyugtassák meg a nyugdíjasokat, mert mindenekelőtt ez az ellátás jár nekik! Tudomásul véve Frajna Imre képviselőtársam kitűnő tájékoztató állásfoglalását, alapnak tekintjük arra, hogy - mint a MIÉP elképzeléseihez legközelebb állót - kiegészítsük saját elképzeléseinkkel. Engedjék meg, hogy erre tegyek kísérletet. A tervezet leglényegesebb elemének érezzük, hogy a nyugdíj a fogyasztói árszínvonal változásának megfelelően változzék. Ezt jövőre 11 százalékosnak prognosztizálják. Ez az elképzelés nem rossz, mert gyakorlatilag így indexálják a nyugdíjakat a fogyasztói árszínvonalnak megfelelően. Azonban korábban a nyugdíjak növ ekedésének a nettó kereset változásához kellett igazodnia, és miután a nettó kereseteknél van egy 19 százalékos növekedés, ezért átmeneti intézkedésként célszerűbb volna olyan változást tervezni, hogy ne mechanikusan 11 százalékot vetítsenek rá, hanem egy köztes megoldást: tehát a nettó keresetek növekedése - 19 százalék - és az árszínvonal növekedése - 11 százalék - közti különbség felével többet, összesen 15 százalékot. Javaslatunk szerint ez a kombináció a régi nettó keresetnövekedést is figyelembe veszi - vagy annak legalább egy részét , és az árszínvonalváltozást is. Ha az árszínvonalváltozás alacsony, akkor rosszul jár a nyugdíjas. Ha a fogyasztói árszínvonal változása - amit előre terveznek - nem következik be, például a 15 százalék, hanem ennél tö bb, akkor be kell iktatni egy olyan passzust, hogy a jövőben a növekedett, tényleges árindexváltozással korrigálják a nyugdíjakat. A minimálnyugdíj kérdése: a minimálnyugdíj fix nyugdíj, azt törvényileg szabályozzák. Ennek viszont egyenlőnek kellene lennie a szintén szabályozott mindenkori minimálbérrel. A tervezet ezt természetesen nem tartalmazza, de még tartalmazhatja majd módosító indítvánnyal. A minimálbér most 19 500 forint, és 13 ezer forint a minimális nyugdíj, ami azt jelenti, hogy a törvényesen el ismert, munkával ellentételezett megélhetési minimum 19 500 forint, de az esetleg több évtizedes munkával kiérdemelt, előjárulékolt megélhetési minimum 5500 forinttal kevesebb. (10.40) A kettő összeigazítása talán most megkezdődik, az ígéretek erről szólna k, de a korábban már jelzett átmeneti periódus után ezt a növekedést, növelést folytatni kell mindaddig, amíg a két minimálszint emberibb fokon találkozik majd. Mi számít bele a nyugdíjba? Ez a kérdés, úgy érezzük, még mindig nem eléggé egyértelműen olvash ató ahhoz, hogy a jogosult az elbírálóval szembeni bizalmon kívül ebbe a szövegbe is belekapaszkodhatna. Sajnos mindazok, akik nem jogászként barátkoznak a törvények megértésével, általában egyetértenek ezzel. A rokkantnyugdíjak: Le kell szögeznünk, hogy e zen a területen rengeteg a nyomor, illetve a szocialista erkölcs szülte machináció. A részletek közismertek, és sem a korábbi munkaadókra, sem az orvosokra, sem magukra az érintettekre nem vetnek jó fényt. Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy bár a r okkantnyugdíjas státuszt némi anyagi áldozattal is el lehetett érni, az ország lakossága olyan leromlott egészségi állapotban volt és van ma is, hogy a tárgyalt réteg jelentős részénél meg lehetett és lehet találni azt az okot, amellyel rokkanttá nyilvánít ható.
