Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK ( dr. Áder János): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF
2748 Nézzük meg a számok tükrében, mit jelent ez! Tudjuk, hogy sokan vannak, akik 13 700 forintos minimá lnyugdíj alatt kapnak ellátást. Ha valaki most 7000 forintot kap résznyugdíjként, akkor az nem számíthat erre a 3500 forintra, amivel 10,5 ezer lenne a jövőben az ellátása, hanem összesen 25,5 százalékot kap majd, ami azt jelenti, hogy 9 ezer forintra fog emelkedni a nyugdíja. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sokszor elmondtuk már érveinket egymásnak. Én is ott fejezem be a beszédemet, ahol Nagy Sándor tette: ezek az utolsó pillanatok, hogy a kormány a nyugdíjasok érdekében korrigáljon a tervezett intézked ésein. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) (10.20) ELNÖK ( dr. Áder János) : Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum; őt követi majd Erkel Tibor, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselője. DR. CSÁ KY ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási nyugdíjak és az özvegyi nyugdíjak szabályozását legutóbb 1997ben rendezte az Országgyűlés a LXXXI. számú törvényben. Az előző parlament á ltal elfogadott törvény azonban jelentős rétegek érdekeit súlyosan sértette. Az özvegyek esetében megszüntette azt az évek óta kialakult rendezést, miszerint az elhunyt házastársa 50 százalékát kapta meg annak az összegnek, melyet az elhunyt nyugdíjként fe lvehetett volna. Ezt az összeget máról holnapra 20 százalékra csökkentették, függetlenül attól, hogy az életben maradt házastársnak ezenkívül vane valamilyen saját jövedelme. Nem vették tekintetbe tehát, hogy az özvegyek, elsősorban a nők közül számosan, azért nem szerezhettek saját nyugdíjra jogosító szolgálati időt, mert például gyereket neveltek, háztartást vezettek, vagy kereső férjüket támogatták a családi munka terheinek átvállalásában. Ezek az asszonyok máról holnapra lehetetlen anyagi helyzetbe ker ültek volna, legfeljebb alkalmi szociális segélyből tengethették volna hátralévő életüket. Ennek a megoldásnak nyilvánvaló igazságtalanságát felismerve, néhány akkori ellenzéki képviselő az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Alkotmánybíróság a kifogásnak hely t adott, és 5/1998. számú határozatában a következőket monda ki: "A törvénynek az özvegyi nyugdíj mértékének csökkentésére vonatkozó rendelkezése az olyan biztosított vagy már saját jogon nyugellátást szerzett személy tekintetében, akinek házastársa saját jogú nyugellátásra jogot nem szerzett, és életkorára tekintettel ez tőle már el nem várható, közérdekkel alkotmányosan nem indokolható aránytalan tulajdonelvonást jelent, és ezért alkotmányellenes." Ezt az alkotmánybírósági határozatot az idei év végéig ol y módon kell rendeznie az Országgyűlésnek, hogy értelmezhető legyen a határozatnak tőle már el nem várható meghatározása. Ugyanis az elvárhatóság megállapítása csak eseti elbírálással, jelentős idő- és munkaigénnyel lenne megvalósítható. A jelenleg tárgyal t törvényjavaslat azon rendelkezése, mely általános érvényűen mindenkire alkalmazhatóan kimondja, hogy 2009. január 1. előtt a saját jogú nyugellátást nem szerzett özvegyek továbbra is az elhunyt házastárs nyugdíjának 50 százalékát kapják, nem teszi szüksé gessé az egyéni elbírálást; ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a hátralévő tíz év alatt saját jogú nyugdíjat is szerezhessen az özvegy, ezt követően pedig egyidejűleg felveheti mind a saját jogú nyugdíját, mind pedig elhunyt házastársa nyugdíjának 20 százalék át, hasonlóan azokhoz, akik már jelenleg is e szerint a rendszer szerint nyugdíjasok. Esetükben ugyanis továbbra is érvényben marad az Alkotmánybíróság által nem kifogásolt rendelkezés, miszerint mind az általuk szerzett nyugdíjat, mind pedig elhunyt élett ársuk nyugdíjának 20 százalékát felvehetik, mert megszűnt az évek óta tartó helyzet, hogy hiába volt saját jogú nyugdíja az illetőnek, és vele együtt az elhunyt élettárs nyugdíjának 50 százaléka, a kettő együttes összege nem haladhatott meg egy bizonyos ös szeget, a rossz emlékű együttfolyósítási összeghatárt. A két jogcím együttes fennállása esetén ugyanis az történt, hogy hiába szerzett jogot mindkét jogcímen az özvegy, ezt a jogot önkényesen csorbították.
