Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - Határozathozatal a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
2643 magasabb. A jövő évi nyugdíjemelésekről szóló javaslat legfőbb jellegzetessége tehát az, hogy - a tisztán biztosítási elvtől eltérően - prioritást ad a szociális szempontoknak, ügyelve azo nban arra, hogy a reálértékvesztés senkinél se következhessen be. Szeretném leszögezni: a kormány tisztában van azzal, hogy az elmúlt években mind a bérek, mind pedig a nyugdíjak reálértéke erőteljesen csökkent. Jogosnak tartjuk tehát azt az igényt, hogy a z elszenvedett veszteségekből a lehetőségekhez mérten a nyugdíjasok is kapjanak vissza valamennyit, de úgy gondoljuk, hogy '99ben éppen a veszteségek tartalma és jellege miatt a szociális szempontnak kell elsősorban érvényesülnie. Az eddigi, indulatoktól sem mentes és erősen politikai színezetű vitákban az ellenzéki képviselők csupán azt hangsúlyozták, hogy az új kormány elveszi a nyugdíjasoktól az előző parlament által '97 nyarán törvénybe iktatott nyugdíjemelésmérték egyötödét. Tisztelt Ház! Hangsúlyozn i szeretném, hogy a nyugdíjemelés mértékének eldöntése nem csupán kívánság, óhaj, hanem sajnos nagyon kemény objektív feltételei is vannak. Például az, hogy a nyugdíjemelést tényleges forrásokkal kell meglapozni. És itt van az igazi gond! Hiszen jól tudjuk , hogy az előző kormány a nyugdíjreform elfogadtatása fejében az utolsó pillanatban megkötött kompromisszummal ígérte be a nagyobb mértékű nyugdíjemelést, jól tudván akkor is, hogy ennek forrástöbblete nem biztosítható. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: T essék bizonyítani! Nem így van!) Biztos vagyok abban, hogy Horn Gyula kormánya sem és egyetlen magyar kormány sem lett volna képes ezt az elhamarkodott, könnyelmű ígéretet teljesíteni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És 1992ben?) Ennek a törvénybe fogla lt kompromisszumnak a történetét, hátterét legjobban épp az MSZPs képviselők, az ÉTtagok ismerhették. Mert vajon az akkori kormány hosszú hónapokon át fenntartott nyugdíjemelési javaslata miért volt alig 13 százalékos? Azért, tisztelt képviselőtársaim, m ert az előző kormány is tisztában volt a realitásokkal, a gazdasági, finanszírozási folyamatok várható alakulásával, csakhogy ezt akkor nem vállalta fel. Kormányunk nyíltan felvállalja a tényekkel megalapozott, bár tudjuk, sok esetben, sokak előtt népszerű tlen döntést. Nézzük a tényeket! A Nyugdíjbiztosítási Alap '97ben készített prognózisa a nyugdíjreform elindításának a magánpénztárak miatti hiányát '98ban 20 milliárd forintra, '99ben 40 milliárd forintra kalkulálta, és ezen kívül a Nyugdíjbiztosítás i Alapban további hiánnyal alig számoltak. Ezzel szemben '98ban a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya nem 20 milliárd, hanem 50 milliárd forint lesz, '99ben pedig meghaladja - nem a 40 milliárdot, hanem - a 150 milliárd forintot! A hiány döntő részét a közpo nti költségvetés állja, még akkor is, ha jövőre 40 milliárd forintnyi tbvagyon értékesítésével számolva tehermentesítendő a központi költségvetés. Mi az infláció csökkentését nemcsak deklaráljuk, hanem hatékony intézkedéseket is teszünk megvalósítása érde kében; többek között a társadalmi összkiadások összbevételekhez igazításával, az elkerülhetetlen államháztartási hiánynak a GDP 4 százaléka alatti tartásával. Ennek keretében a nyugdíjak is a reális lehetőségek keretei között emelkednek. Befejezésü l, tisztelt képviselőtársaim, hadd mondjam el, hogy ennek a kormánynak is - mint minden kormánynak - szüksége van az ellenzék kritikájára. Ennek a kritikának viszont van egy határa: ez a politikai tisztesség és a jó ízlés. Ennek túllépése nemcsak a parlame nt tekintélyét járatja le, de hosszú távon árt magának az ellenzéki pártnak a népszerűségének is. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Itt az ideje, hogy baráti segítséget nyújtsunk az ellenzéknek (Derültség az MSZP padsoraiban.) , és felhívjuk a figyelmét: elérték ezt a határt. Ne menjenek tovább! (Keller László: Köszönjük. - Közbeszólások az MSZP padsoraiban.) A nyugdíjasoknak pedig azt üzenjük: ne hagyják magukat provokálni, és ne hagyják magukat manipulálni! Legyenek bölcsek, fogadják el, hogy évek óta először n ő a nyugdíjuk reálértéke (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiban.) , és - az előbb az ellenzék jó ízléséről beszéltem,
