Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
2638 megjegyeznem, természetesen az, hogy ő egy ügyvédi irodán kereszt ül szerződést köt, ne haragudjon, azt éppúgy nem lehet felhozni vele szemben, mint egy magáncégnél lévő alkalmazást, amelyet egy volt jugoszláv miniszterelnök szükségesnek tart a gyógyszeriparban történt közreműködése folytán az orvostársadalomban szerzett ismeretei kapcsán szakvéleményként beszerezni. (Zaj.) Ez éppúgy tisztességtelen, kérem, mint azok a felvetések, amelyeket ön most valamiféle ködbe burkolva megjegyez többek között azzal kapcsolatban, hogy ki miként kerül egy igazgatósági tanácsba. Én fel tudnám sorolni, hogy a Szabad Demokraták Szövetségéből meg az MSZPből kinek mely hozzátartozója volt (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból: Sorold! Halljuk! Na, sorold már!) különböző igazgatótanács, felügyelőbizottsági tanács (Felzúdulás az SZDSZ é s az MSZP soraiban.) tagja, de legyen szabad megjegyeznem, hogy önök egyetlenegy olyan igazgatótanácsi tagságot vetnek fel, ahol megfelelő szakmai háttér van (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.) , és ahol arról az apróságról feledkeznek meg, hogy nekem maximálisan javaslattételi jogom volt (Bauer Tamás: És élt is vele!) , és úgy gondolom, hogy a javaslattételi jog semmiképpen sem téveszthető össze a kinevezési joggal. Legyen szabad ismételten megjegyeznem, csak az előbbi napirend előtti felszólalások kap csán hangzott el a Postabankkal kapcsolatban, hogy ténylegesen most hozzávetőlegesen több mint 150 milliárd forintot kell felhasználni a Postabank megmentésére, tavaly több mint 60 milliárd forintot fordítottak ugyanerre a célra. (16.10) Önök egyszerűen ne m akarják megengedni, hogy ezekről a kérdésekről számszakilag beszéljünk (Zaj és közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) , hanem ehelyett elkezdenek fröcsögni, elkezdik a kormányoldalt mindenfajta megalapozatlan tényállításokkal mocskolni, egyegy g ondolatot bevetnek a köztudatba, gondolják, hogy akkor, ha valamit megemlítenek, akkor abból valami csak megmarad a közvéleményben. Kérem, én visszautasítom ezt a stílust (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , felszólítom önöket arra , hogy végre tessenek dolgozni (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból: Helyes! Helyes!) , végre tessék az ország ügyeit felelősségteljesen kezelni. (Dr. Hack Péter: Mondjon le! - Dr. Hankó Faragó Miklós: Torgyán József mondjon le!) Köszönöm a türelm üket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csurka István frakcióvezető úr, Magyar Igazság és Élet Pártja. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A görög szín házban az volt a szokás, hogy előbb előadták a tragédiát és utána következett a szatírjáték. Fordítva soha. (Zaj a teremben.) Ezért most kissé nehéz helyzetben vagyok, amikor egy tragikus témát akarok elmondani a tisztelt Háznak. Kárpátalja megmentéséről v an szó. Az idei pusztító árvíz bebizonyította, hogy Kárpátalja népei - magyarok, ruszinok, ukránok és mások - elhagyottan, a végső elpusztulás veszélye és közvetlen ténye közepette élnek. Ukrajna, ez a rettenetes gondokkal küzdő, a nyolc évtizedes szovjet rendszer pusztító örökségét a nyakában cipelő fiatal állam nem képes teljesíteni azoknak az embereknek az életigényeit, emberi méltósághoz és gazdasági felemelkedéshez való jogait, akik a nagy állam nyugati függelékében, a Kárpátok innenső, felénk eső olda lán élnek. Ez a térség ezer és ezer szállal kötődik Magyarországhoz, a magyar kultúrához, a magyar gazdasághoz. Most, hogy a Tisza vize elborította Kárpátalja magyar és ukrán lakta falvait, a magyar társadalom megmozdult, ismét beigazolódott az összetartoz ásunk. Magyarországról árad a segély, Ukrajnából nem megy oda semmi. Kárpátalját azonban segélyekkel nem lehet helyreállítani, nem
