Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 20 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MOLNÁR RÓBERT (FKGP):
2591 v ilágkiállítás felrúgását, vagy a Rodolfót megszégyenítő technikával és gyorsasággal elprivatizált állami tulajdont. A költségvetés közvetlen nemzetgazdaságot érintő fejezetéről már sokan szóltak e vitában, azonban a kultúra, a közművelődés területéről vajm i kevés szó esett, pedig a közeli hetek történései jó alapot szolgáltatnak arra, hogy e Ház falai között szót ejtsünk egykét megoldásra váró feladatról. Ilyen például a most félbehagyott Nemzeti Színház ügye, amely nagy port kavart MSZPs és SZDSZes párt- és üzleti körökben, holott az új helyszín kiválasztása Budapest polgárainak érdekét szolgálja. Gondoljunk csak arra, hogy a túlzsúfolt belvárost mentesíti a további forgalomnövekedéstől, és 350 parkolót vagy zöldterületet nyer majd az V. kerület. De ezze l jól jár a város egésze is, mert az új helyszínen felépülő Nemzeti Színház épülete reményeink szerint meg fogja majd törni a Dózsa György út szocreál hangulatát. A felépítésre kerülő színházzal nyerni fog az egész ország is, mert nem 20 vagy inkább 25 mil liárdot költünk gyorsétkezős Nemzeti Színházra, hanem 13 milliárdból épülhet fel egy - a reményeink szerint külsőségeiben is nemzeti - Nemzeti Színház. Kétségtelen, hogy a helyszín kijelölésével és a munkálatok egyidejű leállításával vannak, akik veszített ek. Veszítettek a hírek szerint egyes pártok holdudvarában lévő kivitelezők, azok megbízói és azok is, akik a színházi előadás után beültek volna hamburgerezni, mondjuk, a színház épületében lévő gyorsétkezőbe. (T. Asztalos Ildikó: Miért éppen hamburgerezn i? - Zaj az SZDSZ soraiban.) Azt hiszem, azzal, hogy a kormány e beruházást leállította, és megálljt parancsolt 1015 milliárd elherdálásának... Ha megengedik szabaddemokrata képviselőtársaim, utána két percben fölszólalhatnak, hagyják, hogy elmondjam a be szédet! (Szalay Gábor: Nincs időnk, sajnos.) Akkor menjen a dolgára, kedves képviselő úr! (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Tardos Márton: Maga is!) Tehát megálljt parancsolt 1015 milliárd elherdálásának, bebizonyí totta, hogy figyelembe veszi a vidék Magyarországát is, hiszen a vidéki színházak sokkal rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint néhány agyontámogatott pesti színház. (Simon József és Sasvári Szilárd élénk, hangos vitát folytatnak.) Ebből a 1015 milliárdb ól így lesz majd mód arra, hogy a vidéki színjátszást is jobban felkarolja a kormány. Természetesen csak az egyik rákfenéje napjainknak a színház ügye. Gondolom, hogy legalább olyan fontos kérdés a Szent Istvánbazilika tatarozására fordított jövő évi 900 millió forint kormányzati biztosítása, mint amilyen fontos feladatnak tekintem a vidéki kisfalvak kulturális értékeinek, hagyományainak megőrzését, mert csak akkor lehetünk igazán büszkék elért eredményeinkre, ha büszkén vállalhatjuk múltunk értékeit is. T isztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hosszan lehetne sorolni, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának költségvetésében rögzített közel 57 milliárd miért kevés. Többek között azért, mert sok az elhanyagolt kulturális és egyházi intézmény, a melyek rekonstrukciója és fenntartása óriási terhet ró a kormányra, azonban ezt a kormány vállalni fogja, mert nem arra kapta a megbízatást, hogy megfeledkezzen a választóiról, hanem arra, hogy az eddigiektől eltérően össznemzeti érdekeket képviseljen. Azt hiszem, össznemzeti érdekünk az is, hogy növeljük a felnövekvő és a már felnőtt nemzedék identitástudatát, és visszaadjuk a ránk nehezedő negyvenegynéhány év alatt elvetett istenhitet. Ezért is tartom örvendetesnek, hogy ebben a költségvetésben 1 milliár d 707 millió forint van elkülönítve hittanoktatásra, ellentétben az idei és a tavalyi évvel szemben, amikor egyetlen fillért sem költöttek az ateizmus felszámolására. Tisztelt Országgyűlés! Hosszasan lehetne sorolni, hogy mi mindenre terjed ki, és mire nem a költségvetés egésze, és az általam most górcső alá vett Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, azonban kardinális kérdésnek tartom nemcsak a hazai, hanem a határainkon túlra szakadt magyarság kulturális lehetőségeit, ügyét is, amelyre a tárca a jövő évben 200 millió forintot kíván fordítani. Végezetül meg szeretném említeni, hogy ez a kormány - gondolom, ennek nem örülnek szabaddemokrata és főleg szocialista képviselőtársaim - 50 millió forintot fordít majd a
