Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
2524 (Az elnöki szé ket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Elsősorban a költségvetési törvény foglalkoztatáspolitikát érintő kérdéseihez kíván ok hozzászólni, de előtte engedjenek meg néhány általánosságot is. Jóllehet ellenzéki képviselőként nem tartozom a polgárok azon sorába, akik megfogalmazhatják aggodalmaikat, de ennek ellenére megteszem, mert hiszek a józan ész diadalmaskodásában. Mindenek előtt aggasztónak tartom azt a megállapítást, hogy ez lenne minden idők legjobb költségvetése; aggódom amiatt a sikerpropaganda miatt, ami mindezt körüllengi; és egyáltalán, amit nap mint nap tapasztalunk a kormány tevékenységével kapcsolatban. Veszélyes, kedves kormánypártiak, a túlzott sikerpropaganda, mert elhomályosítja a tisztánlátást, és előbbutóbb már azt is elhiszik majd, ami meg sem történt. Különösen veszélyes ez egy ország sorsát meghatározó törvényjavaslatnál, mint amilyen a költségvetés is. El lenzéki képviselőtársaimmal együtt nem látom meggyőzőnek a költségvetés bevételi oldalát, az infláció tervezett mértékének meghatározását. Véleményünk szerint a bevételek túlzottak, és erőn felüli a kormány garanciavállalása is. Elhibázottnak tartjuk a növ ekedés ismeretében kialakított bérpolitikát, azt, hogy az adótörvényekkel a munkavállalók 25 százalékát juttatják rosszabb helyzetbe, mint amit a gazdaság állapota indokolna. Nem fogadhatjuk el, hogy csak a családok öt százalékát preferálják a többiek rová sára. A jogbiztonságot veszélyeztetve módosították a nyugdíjtörvényt, a járulékrendszert. Az sem tetszik, hogy a centrális irányítást erősítendő, jelentős mértékben támogatják a központi szerveket, és alulfinanszírozzák az önkormányzatokat. Teszik mindezt úgy, hogy a költségvetés szerkezetében követhetetlen és átláthatatlan átcsoportosítások történnek. Például a Munkaerőpiaci Alapból elindult három milliárd forint másfél milliárd forint formájában érkezik meg a címzetthez, a Gazdasági Minisztériumhoz. A pr ivatizációs bevételek hová tűnnek, vagy a közszféra illetményalapja befagyasztásából származó többletet mire fordítják? Mi lesz azzal a zárolt 33 milliárd forinttal? Hogyan lehet majd ehhez hozzájutni? Folytathatnám tovább a sort. Úgy tűnik, hogy a kormány zat, mint egy ügyes bűvész, hókuszpókuszokkal kápráztat el bennünket. Tisztelt Országgyűlés! Mindnyájan tudjuk, hogy az egyik legnagyobb horderejű változtatása volt a jelenlegi kormánynak, hogy megbontotta a jól működő, egységes munkaügyi rendszert. Nem ké szült el ugyanakkor a foglalkoztatáspolitika koncepciója. Hónapok óta csak annyit sikerült elérni, hogy a minisztériumok között megtörtént a feladatok megosztása. De hogy a feladatok koordinálását ki végzi, azt a mai napig nem sikerült megtudni! Természete sen ez is nagy teljesítmény, de talán még fontosabb lenne így a költségvetés tájékán választ kapni arra, hogy a gazdaságpolitika milyen eszközökkel kívánja fejleszteni a foglalkoztatást, hogyan kapcsolódik mindehhez a szakképzés, s hogyan kívánnak tenni az on állampolgárokért, akik kiszorultak a munkaerőpiacról, vagy pályakezdőként be sem jutottak oda. Tudom, hogy idegesen reagálnak kormánypárti képviselőtársaink arra, amikor választási ígéreteiket vetjük össze tetteikkel, de ezt most sem lehet megkerülni. Hisz egy kormányt nem csupán a szándékai, sokkal inkább annak megvalósítása minősíti, és most a tettek jöttek el, ezeknek van itt az ideje. A kormányprogramban megfogalmazódik, hogy a gazdasági növekedés motorja, a jólét első számú feltétele a munkahelyter emtés, és ehhez elengedhetetlen az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök előtérbe helyezése. A költségvetésből ez a szemlélet nem tükröződik, kivéve egy területen, a minisztériumok létszámának bővítésében. Ezek közül is kiemelkedik a Miniszterelnöki Hivat al, ahol száz százalékkal javultak a foglalkoztatási mutatók.
