Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. DÁN JÁNOS (FKGP):
2515 nevezetesen azt, hogy a kormány a vállalatok és ezen belül a magyar tulajdonban lévő vállalatok stabilizálását kívánja elérni, és ezt teljes mértékben támogatom és szükségesnek tartom; mégis ebben a vonatkozásban - mint sok minden másban - ráncigál, bizonytalanná tesz. Miről van szó? Érdekeltté teszi a növe kvő jövedelemmel rendelkező magyar vállalatokat, amelyek nem olyan nagyon nagy mértékben ruháztak be, és ennek a következménye az, hogy az import gyorsabban nő, mint a belföldi fogyasztás, és a belföldi piacon a magyar vállalatok nem tudják megtalálni megf elelően a helyet, mert nem találják meg azt a termelési szerkezetet, nem tudják kiépíteni azt a kapacitásrendszert, amellyel a fizetőképes keresletre tudnak reagálni. Ezek a beruházások növekedjenek! Ezeket a beruházásokat tovább kellene támogatni, erősíte ni nem feltétlenül támogatás formájában, hanem hitelkönnyítésekkel, hitelhalasztással, fizetési, visszafizetési halasztással és sok minden mással. Ebben a vonatkozásban egy lépést sem megy előre a költségvetés a korábban kialakult és elégtelen helyzethez k épest. A következő dolog a bérekkel kapcsolatos: nemcsak az a probléma, hogy az alacsony jövedelmű rétegek bérszínvonala és jövedelemszínvonala nem alakul az átlagnak megfelelően különböző tényezők miatt, hanem még zavart is okoz, hogy az adótáblák változ tatása olyan helyzetet teremt, hogy a munkaadó egyszerűen nem tudja érvényesíteni, hogy a jövedelmi viszonyoknak megfelelően növeli a bért, hanem tulajdonképpen valami olyasmit kellene végrehajtania a kormány kapkodása miatt, amit azelőtt az állam hajtott végre, hogy bruttósítja a béreket, és annak alapján számítja ki mindenkinek egyénenként, hogy ha az ő helyzetében 13 százalékkal nominálisan növelni akarjuk a jövedelmét, akkor mennyit kellene adni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) (16.20) Én ezt a kapkodást érzem veszélyesnek, és ezért nem tudom, a szabad demokraták nem tudják támogatni a költségvetést. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Szólá sra következik Dán János képviselő úr, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Balogh László, MSZP. DR. DÁN JÁNOS (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO almaatai deklarációja az egészség fogalmát a teljes testi, lelk i és szociális jólét megléteként határozta meg. Az egészség tehát nem csupán a betegség hiányát, hanem egy legalábbis elfogadható szintű életminőség meglétét jelenti. Meglátásom szerint a koalíciós kormányzat által most benyújtott és az Országgyűlésnek elf ogadásra ajánlott 1999. évi költségvetés összességében és részleteiben is ez irányba, vagyis az ország polgárai életminőségének javítása irányába tesz egy viszonylag szerény, de ugyanakkor hatásában és jelentőségében óriási lépést. Ez a lépés szerény, mive l a szükségesnél és joggal igényeltnél lényegesen kevesebbet képes biztosítani, e tekintetben az elmúlt évek súlyos mulasztásai, nem egyszer visszaélései, több területen felelőtlen rablógazdálkodása, esetenként szakmai felkészületlensége miatt elherdált 10 0 milliárdos veszteségek miatt, amelyek súlyos örökséggel terhelik a mostani kormányt. Ugyanakkor merem állítani, hogy ennek a költségvetésnek a benyújtása egyben korszakos jelentőségű is. Hosszú évek után paradigmaváltást jelent, a költségvetés száraz ada tsora, pénzügyi terminus technicusai mögött a hozzáértő és elfogulatlan olvasó számára kirajzolódik egy új, a kormány és a kormánykoalíciót alkotó pártok által vallott értékrend, a költségvetésnek - a rendelkezésre álló források bevonásának és újraelosztás ának - a humán értékek szolgálatába való állítása. Több év után először terjeszt be a kormány az Országgyűlésnek olyan költségvetést, amely szerkezetében és arányaiban azt tükrözi, hogy számára a társadalom és az azt alkotó kisebbnagyobb közösségek integr itását és megfelelő működését elsődleges fontosságúnak tekinti, és ennek rendeli
