Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - OSZLÁR ALBERT (Fidesz):
2513 nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi törvény hibáit, és a hozzá kapcsolódó rendeletek megalkotását sürgeti, egyre többet kíván áldozni arra, hogy a bezárt klubok, faluházak, közgyűjtemények újra kinyithassák kapuikat. Azt reméltem - sok más képviselőtársammal együtt , hogy a miniszter úr e szándéka az 1999. évi költségvetési törvény tervezetének kulturális fejezetében már testet ölt. Ezt pontosan a korábban általam felsorolt ellentmondások tanulmányozása során nem tapasztaltam, ezért én is úgy gondolom, mint az interjú készítője, aki az írásának ezt a címet adta: "Biztató ígéretek, bizonytalan jövő". Ez jellemző, tisztelt képviselőtársaim, a tárca 1999es költségvetésének kult urális fejezetére. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Oszlár Albert képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Tardos Márton képviselő úr. (A teremben megcsö rren egy mobiltelefon.) Kérem, kapcsolják ki a rádiótelefonokat! OSZLÁR ALBERT (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Elöljáróban fontosnak tartom leszögezni, hogy az 1999. évi költségvetés összhangban van azokkal a célokkal, melyeket a z új kormány programjában megfogalmazott. Az igen hangsúlyos szerepet kapott és többször emlegetett kis- és középvállalkozások fejlesztése, a közbiztonság javítása, az oktatás színvonalának erősítése vagy a kultúra rangjának lényeges emelése a legfontosabb tennivalók közé soroltatott. Én ez utóbbi kérdéssel, a kultúra, a közművelődés ügyével kapcsolatban kívánok rövid véleményt nyilvánítani. A tegnapi napon egyik képviselőtársam azt mondta: "Ez a költségvetés alkalmas arra, hogy megtartsa a kultúra pozíciói t." Azt hiszem, ez nem kis elismerés, különösen ha arra gondolok, hogy említett képviselőtársam korábban saját kormányán is többször számon kérte a kultúrára szánt forintokat. Természetesen az én véleményem szerint ennél sokkal többször van szó. Ez a költs égvetés végleg szakítani kíván azzal a felfogással, mely a kultúra támogatását pusztán gazdasági kérdésként kezeli. A kultúra végre a költségvetés tételeiben kifejezve is elfoglalhatja méltó helyét, hiszen 60 százalékkal emelkedik e terület támogatottsága. Eötvös József szerint: "Minden iparkodásaink és törekvéseink, hogy a hazában a szabadságot, az egyenlőséget biztosítsuk, haszontalanok, ha azon egyenlőséget nem tudjuk előállítani, mely a műveltség egyenlősége." (16.10) Ez a költségvetés egy lépés az eötv ösi gondolat megvalósításához. Amíg az úgynevezett pénzes ember nem egyenlő a kultúra emberével, addig valódi és tartós előrelépés nem várható országunk fejlődésében. A gazdaság sikere nem csupán a tőkétől, hanem elsősorban az embertől, annak szaktudásától , jövőt építő alkotókedvétől, egyszóval kultúrájától függ. Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúra ügye tehát nem csupán egy fejezet a jövő évi költségvetésben, hanem egy új szemlélet és új gyakorlat kezdete is egyben. A közművelődés konkrét feladataira fordí tható pénzeket ez a költségvetés jóval az infláció mértéke fölé emeli, hiszen közel 20 százalékkal növekszik az állami normatíva összege. Ez a kormány nem elsősorban kötelező feladatokat kíván adni a közművelődés terén a települési önkormányzatoknak, hanem anyagi bázist is, és nemcsak 1999ben, de a következő esztendőkben is. Sajnos, mára sokhelyütt összekuszálódtak, széttöredeztek a kultúrát működtető hálózatok, ám ugyanakkor új kezdeményezéseket is üdvözölhetünk. Megjelentek a színes, önszerveződő közössé gek, a civil szervezetek, megújulóban van a hagyományok ápolásának és továbbadásának igénye is. Éppen ezért úgy gondolom, nem elég csupán az új szemlélet, hanem magát a