Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VERES JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
2478 annak a veszélyét látjuk, az is kétséges, hogy a kormányzat programjában vállaltak teljesíthetőek lesznek, ezért nem támogatjuk a költségvetést - az egyes részkérdések és ágazatok terén tapasztalható pozitívumok ellenére sem. Ezek közé a pozitív területek közé tartozik az az ágazat, amelyről most beszélni kívánok: az oktatás és a kutatás területe. Néhány adat: az Oktatási Minisztérium tárca szintű támogatása 27,9 százalékkal; a felsőoktatás támogatása 27 százalékkal; a Magyar Tudományos Akadémia kiadási főösszege 35,7 százalékkal, ezen belül a működési támogatás közel 17 százalé kkal emelkedik; és lényeges az Országos Tudományos Kutatási Alap 18,4 százalékos emelkedése. A költségvetés tervezetéből, a törvényjavaslatból tehát az derül ki, hogy ezen a területen nem teljesül az a negatív helyzet vagy aggály, amit a kormányprogram vit ájában elmondtunk, mondván: vajon nem jöne majd a nagy mumus, a pénzügyminiszter, aki azt mondja, hogy igen, de erre a területre nem jut forrás. Nos, ez a mumus, úgy tűnik, most más helyen jár. A felsőoktatást minden kormányzat stratégiai ágazatnak deklar álta. Az előbb említett szám, illetve azok a részletek, amelyeket ezen belül ismerünk, reményt adnak arra, hogy most nemcsak deklaráltan lesz stratégiai ágazat a felsőoktatás, hanem a lehetőségek tekintetében is azzá válik. Hogy ebben az évben ezzel a több lettámogatással milyen szintre jut, abban a kérdésben azért vissza kell menni egy gondolat erejéig 1995höz. Tudom, elhangzott itt ma, meg tegnap is, hogy ne a múltat emlegessük, és hogy nem helyes dolog törvényt ülni a múlt felett - nem is ez a szándékom. Csupán azt szeretném megállapítani, hogy amikor egy adott területen egy adott forrással pótolni akarjuk az elmúlt időszak hiányait, akkor nem feledkezhetünk el egy dologról a felsőoktatás területén: az 1995ös súlyos megszorításoknak személyi következmény ei voltak, erejük és tudásuk teljében lévő emberek mentek el nyugdíjba a nyugdíjkor elérése előtt, adott tanszékekről fiatal emberek mentek el azért, mert nem találták meg a jövő biztonságát. Ezeket a feltételeket sokkal nehezebb újból megteremteni, mint e gyegy költségvetési évben önmagában a forrást megtalálni. A helyrehozatal tehát nem lehetséges egy év alatt, és csak a reményemet tudom kifejezni, hogy valóban stratégiai ágazat marad a felsőoktatás, tehát nem egy évben szerepel majd az élen, hanem ez fol ytatódni fog. A közoktatás pénzügyi helyzetét nem választhatjuk külön az önkormányzatok helyzetétől és lehetőségeitől. A kormány előterjesztésében a fókuszban a 16 százalékos pedagóguskeresetnövelés, növekedés áll, ami szeptembertől 3 százalékkal egészül ki. Tegyük fel a kérdést, hogy ez orvosságe a közoktatás bajaira! Igen, ez orvosság, de egyet azért tegyünk hozzá, amit oly sokszor hallunk: "A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg orvosát és gyógyszerészét!". (Szórványos derültség.) Mi a kockázat ebben a 16 százalékban? Ez a 16 százalékos központi normatívaemelés tiszteletre méltó, de hogy ebből a borítékban valóban lesze 16 százalék, ahhoz meg kell néznünk, milyen részben finanszírozza saját forrásból egy önkormányzat a közoktatási kia dásokat. Az átlagos arány, amit hallunk, jelenleg 63:37 százalék, amit javítani szeretne a költségvetés. Én talán nyilván gazdagabb önkormányzatok, két budapesti kerület példájáról tudok, ahol a közoktatás normatívája 54 százalékra, a másikban 48ra elég, tehát azt mondhatnánk: vannak olyan önkormányzatok, ahol ez a normatíva ezeknek a kiadásoknak a felét jelenti. Tehát a kétharmadafele van finanszírozva központilag, ez azt jelenti, hogy akkor lesz ebből 16 százalékos tényleges keresetnövekedés, ha az adot t iskolafenntartó önkormányzatok azt mondják: igen, erre a részre mi is rátesszük a magunk 16 százalékát. Milyen források állnak erre rendelkezésre? Átcsoportosít más normatívát? Ehhez hozzá kell tenni, hogy reálértékben csökkenő az önkormányzatok támogatá sa; idézhetem az Állami Számvevőszék megállapításait is: 9,7 százalékra tehető ez az eljutó forrás. A kérdés az, hogy honnan vegye el. Vegye el az egészségügytől vagy a kultúrától? Ez a megoldás egy káros mellékhatás lenne, a nagyon fontos pedagógusbéreme léseket úgy oldja meg, hogy mellékhatásként csökkenteni kell más területeknek a még ily módon is viszonylag szerény emelését. A másik lehetőség természetesen az önkormányzatok saját forrásai. Megint hadd idézzem az Állami Számvevőszék jelentését: "Az idei várható bevételhez viszonyítva az infláció mértékétől elmaradóan bővülnek az önkormányzatok saját forrásai, a privatizációs bevételek csökkenése és a
