Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
2463 Ide sor olom még azt is, amit már többször említettünk, hogy például annak a nyugdíjasnak, aki még képes arra, hogy dolgozzon, munkát vállaljon, a keresetét összevonják a nyugdíjakkal, és ez után együtt adózik. Ennek megszüntetése már eleve pótlólagos forrást jele nthetne a nyugdíjasok életminőségének javítására. A magánnyugdíjpénztárak esetében óriási a bizalmatlanság. Túl korai és megalapozatlan volt ez a dolog, hiszen nem készültek hatásvizsgálatok, semmiféle olyan elemzés nem készült, amely a következményekkel i s számolt volna, amikor kötelezővé tették a pályakezdők számára, hogy magánnyugdíjpénztárakba is fizessék be a nyugdíjbiztosítási járulék egy részét, hiszen nincs garancia arra, hogy harminc vagy harmincöt év múlva ezek a magánnyugdíjpénztárak képesek lesz nek majd a nyugdíjat megfelelőképpen fizetni az akkor már nyugdíjas korba kerülő, ma fiatal korosztály számára. (12.00) Ezért megbízhatatlan és tarthatatlan, ami nagyon komoly felülvizsgálatot igényel. Az egészségbiztosítás esetén nagyon súlyos kérdésekről van szó, hiszen ha összehasonlítjuk, ha ma Magyarországon az egészségügyi ellátás, illetve a magyar népesség egészségi állapotának egy kölcsönkapcsolatát nézzük, akkor itt katasztrófaelhárítást kellene végrehajtani. Tehát, ha nemzetközi összehasonlításban nézzük, akkor a magyar népesség morbiditási, tehát megbetegedési és mortalitási, tehát halálozási mutatói Európában, sőt, egyes mutatók esetében a világon is a legrosszabb helyzetben, az utolsó helyen állnak. Meglepetéssel olvastam azt a prognózist, amit az anyag mellékleteként odatettek - hiszen ugyanez a demográfiai intézet készített más előrejelzéseket is , amely viszont azt mutatja ki, hogy a magyar népesség születéstől várható átlagos élettartamánál főleg a férfiak esetében 20202025re még az a vesz ély is fennáll, hogy 60, sőt 58 évre süllyed. Ez tehát azt jelenti, hogy nem egy átlagos élettartamnövekedésről van szó - és ez a legrosszabb mutató Európában, sőt a világon is - a magyar népesség esetében, hanem egy romló mutatóról. Ha ilyen az állapot, és megnézzük a rétegenkénti, korosztályonkénti megbetegedési szintet, akkor azt kell mondani, hogy valójában egy katasztrófaelhárítással azonnal be kell avatkozni, hogy ezt a fajta tendenciát le tudják állítani. Ebből adódóan az a fajta összeg, ami szerepe l a társadalombiztosítási rovatban, ami a gyógyítómegelőző ellátásra vonatkozik, ez a bizonyos 350 milliárd forint - bár nominálisan, névlegesen 17 százalékkal nagyobb az előző évinél - reálértéken azonban gyakorlatilag kevesebb. A 3,5 százalékos ráfordít ás bizony nemzetközileg is igenigen alacsony szintet mutat, amely - bár sokat bíráljuk a Nemzetközi Valutaalappal kötött szigorúan titkosított szándéknyilatkozatot, de még a '96os szándéknyilatkozatban is 3,8 és 4 százalék szerepel az ellátás biztosításá ra. Természetesen ekkora forrásból a megelőzésre - amit rendkívüli módon hiányolunk ebből az anyagból - szinte semmi nem jut. Márpedig ha megelőzésre nem szánunk forrásokat, akkor tovább görgetjük magunk előtt a megbetegedési mutatók nagyon súlyos romlását . Külön kiemelném az egészségbiztosítási rendszerből, ami nagyon súlyosan érinti az ellátást, a fekvőbetegellátás kérdését. Közismert, hogy a fekvőbetegellátás, a kórházak finanszírozása rendkívül rossz Magyarországon, és nem tudom elfogadni azt a vélem ényt, hogy a kórházak rosszul gazdálkodnak és azért nincs pénzük. Mert meg kell fordítani: a kórházakat belekényszerítették a rossz gazdálkodásba, hiszen az a finanszírozási rendszer, a mesterséges pontrendszer, ez a fajta bázisszemléletű, de utólag is kor rigált finanszírozás lehetetlenné teszi a fekvőbetegellátás finanszírozását, lehetetlenné teszi a gazdasági hatékonysági tisztánlátást, ezért kényszerítik őket, hogy próbáljanak ügyeskedéssel, több pontszámmal több forráshoz jutni. De ez nem oldja meg a f ekvőbetegellátás iszonyatosan nyomorúságos helyzetét, akár a bérezést, akár a műszerezettséget tekintem. Ebből adódóan itt tehát egy gyökeres változtatásra van szükség mind a finanszírozási rendszerben, mind a bérezésben, hiszen alávalóan alacsony az egés zségügyben dolgozók bére. Ha át tetszenek nézni a Központi Statisztikai Hivatal kimutatását, akkor az egészségügyben dolgozók bérszínvonala alulról a harmadik helyen áll, mögötte vannak a mezőgazdasági dolgozók és bizonyos
