Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ÜSZÖGI-BLEYER JENŐ (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2449 visszafogásánál ez az egyébként teljesen e gyszerű technikai lépés is jelentős volt. Voltak ugyan olyan intézmények, ahol azért csökkent a jelentés, mert számítástechnikai problémákkal nem bírták ezt, de ezek összességében nem tették ki azt a részt, ami a lejelentett teljesítmény csökkenésének a tú lnyomó részét kiadja. A kórházi esetek kapcsán ugyan létezik számítástechnikai rendszer, de semminemű érdemleges ellenőrzés nem vonatkozott rá. Az a probléma állt elő, hogy a kórházi diagnózisok, amelyeket lejelentenek - és ezek egyelőre az egyetlen tömege sen gyűjtött megbetegedési mutatókat jelentik - mára elérték azt a szintet, hogy igazából nem használhatók fel semmiféle népegészségügyi, tudományos célra. Ha hihetnénk nekik, akkor azt kellene tudnunk, hogy ma 80 százalék fölött van a szövődményes születé sek száma az országban, és a műtétek - kórházanként változóan - 2030 százaléka szövődményes műtétként kerül lejelentésre, de vannak kórházak, ahol ez az arány 50 százalék fölötti. Ilyen mutatókat egyébként csak a legelmaradottabb országok tudnak fölmutatn i a WHO statisztikái szerint, ami azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás olyan beavatkozásokat finanszíroz, amelyek valójában nem történnek meg. Mindezeknek az informatikai fejlesztéseknek az elindítása és némelyiknek a befejezése a következő év feladata lesz, amire egyébként a társadalombiztosítás költségvetése mint informatikai fejlesztésre tartalmazza az előirányzatokat. Azt gondolom, hogy ezek a takarékossági intézkedések azok, amelyek a költségvetés egyensúlyában a legnagyobb lépéseket tehetik. Ebből a szempontból a költségvetés hiánya megítélésünk szerint tartható mértéken belül fog maradni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalások kö vetkeznek. Megadom a szót ÜszögiBleyer Jenő képviselő úrnak, MSZP. ÜSZÖGIBLEYER JENŐ (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás költségvetésében szereplő összeg a nyugdíjastársadalom szégyenteljes megrövidítését jelenti. Az 1997. évi LXXXI. törvény széles társadalmi vita alapján alakult ki, ahol a vitában az jegecesedett ki, hogy a nyugdíjasok az aktívakkal azonos módon kapják a nyugdíjemelést, nettó bérüknek megfelelően. A korábbi években a nyugdíjastársadalom több mint 20 százalék reálértékvesztést szenvedett el, éppen ezért a törvény emiatt intézkedett úgy, hogy ezt a veszteséget némiképp bepótolja, és ezért három éven keresztül fokozatosan vezették be a svájci rendszert. Úgy nézett ki, hogy mi a nyugdíjasokkal, azonosan az aktívakkal, együtt sírunk és együtt nevetünk. A sírásnál ott voltunk, sírtunk. Most, amikor mosolyogni lehetne, ettől elütnek bennünket. A 2300 milliárdos költségvetésnek az az 55 milliárd, amit el kívánnak tőlünk venni, 0,2 százaléka (Sic!). Csak akarat kérdése, hogy ezt a nyugdíjastársadalomnak megadjáke. Nem én, hanem Kupa Mihály mondta ezt, aki, úgy érzem, sokkal jobban ért nálam az államháztartáshoz. Olvastam egy görög bölcselő mondását: annak a kormánynak, amely nem becsüli az idősebb korosztályt, a társadalom ítélőszéke előtt felelnie kell. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Cinikus az, ahogy Frajna képviselő úr a nyugdíjemelésekről szólt az imént. (11.00)
