Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP
2434 parlamenti nyílt vitanap, amelyet az előző kormány rendezett. Ennek a vitának kapcsán hivatalos kiadvány is megjelent, amelyben leírták, hogy az egészségügy az elmúlt négy évben jelent ősen hozzájárult a nemzetgazdaság konszolidációjához. Ez azt jelentette, hogy a magyar egészségügy működési költsége reálértékben 20 százalékban csökkent. Tehát a koalíciós kormánynak vissza kell pótolni azokat a forrásokat, amelyeket az elmúlt négy évben kivontak az egészségügyből. A biztosításpolitikának segíteni kell, hogy az egészségpolitika céljai megvalósuljanak. Tehát a finanszírozás az az eszközrendszer, az a lehetőség, amellyel egy jó nemzeti egészségpolitikát meg lehet valósítani. Ez a Független K isgazdapárt véleménye szerint azt jelenti, hogy ne a pénzügyi politika uralkodjon az egészségpolitikán, hanem szolgálja annak megvalósítását. Sajnos, a szűkre szabott időkeret nem teszi lehetővé, hogy tételesen foglalkozzam a költségvetési törvényjavaslatt al. De néhány szót ejtenék egy nagyságában és politikai hatásában is fontos fejezetről, a gyógyszertámogatási kiadásokról. Megértem az Állami Számvevőszék aggályait. A tervezett 123 milliárdos gyógyszertámogatás csak 12 százalékkal haladja meg az 1998. é vit. Itt nem érvényesül a természetbeni egészségügyi ellátások 12,8 százalékos emelési szándéka. Mivel ez az összeg az előző évekkel ellentétben zárt összeg, csak akkor lesz tartható - de tartható lesz , ha olyan betarthatóságot biztosító rendszerbeli vál tozások kerülnek bevezetésre, amelyek hibátlanul működnek. Én ezt azért tartom aggályosnak, mert ezen rendszerbeli változtatások kiváló informatikai hátteret feltételeznek, és ez ma még nem közelíti meg a kívánatos színvonalat. Úgy vélem, talán megnyugtató bb lenne, ha ezen pénz zártságát feloldanánk, mivel a megvalósulásban túl sok bizonytalan faktor játszik szerepet. Tisztelt Képviselőház! Engedjék meg, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap stratégiai gondjaival talán egy kicsit ré szletesebben foglalkozzam. A nyugdíjjal kapcsolatos törvények felaprózottsága miatt, amely a Hornkormány 1997. évi nyugdíjreformjának köszönhető, nem egészen nyilvánvaló, hogy mihez kapcsolódóan lehet a nyugdíjak tartalmi kérdéseiről beszélni. Úgy tűnik, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetéséről készült törvényjavaslat szolgáltatja erre talán a legtöbb okot. Aligha lehet kérdéses, hogy a korszerű nyugdíjrendszer alapfeltétele a korszerű informatikai infrastruktúra. A törvényjavaslat kimondja, hogy j övőre az informatikai infrastruktúra fejlesztésére 555 millió forint áll rendelkezésre. Arról azonban semmit sem mond, hogy ez az összeg végül is mire fordítódik. Köztudott, hogy az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság egyelőre képtelen központi és e gyéni nyilvántartások vezetésére. A Független Kisgazdapárt örömmel fogadta volna, ha a törvényjavaslat szót ejt arról, hogy ez az összeg e célra fordítódike, mikorra várható a központi és egyéni nyilvántartások kiépülése. Bármilyen összegről csak ezen öss zefüggésben érdemes igazán szót ejteni. Azt határozottan le kell szögezni, hogy nem lehet pénzügyi akadálya a korszerű informatikai infrastruktúra kiépítésének. De a kérdés fontossága miatt erről több részletet kellett volna közölni az előterjesztőnek. A F üggetlen Kisgazdapárt a javasolt 550 millió forintnál nagyobb összeg e célra fordítását is hajlandó támogatni, ha annak célja a jelzett áldatlan helyzet mielőbbi felszámolása. Tisztelt Képviselőház! Nem lehet kétséges, hogy a törvényjavaslat kapcsán a hajd ani kormánypártok vezérszónokai a nyugdíjasokat ért, e törvényjavaslatban szereplő méltánytalanságot fogják felhánytorgatni. Kétségtelen, hogy a nyugdíjak emelésének mértéke nem éri el a Hornkormány által ígért szintet, de döntésre a koalíciós kormány azo n kényszerpálya miatt kényszerült, amelyre az előző kormány helyezte. Ennek ellenére meggyőződéssel állítom, hogy a lehetőségekhez képest a kormány javaslata a legkorrektebb és a legméltányosabb akkor, amikor a szelektív nyugdíjemelésre tesz javaslatot. Mi nt ismert, e szelektív nyugdíjemelés az alacsony nyugdíjjal rendelkezők esetén magasabb kulcs szerinti emelést jelent. A Független Kisgazdapárt tisztában van azzal: a kormány által végül is választott megoldást csak úgy lehet legkorrektebbnek és legméltány osabbnak nevezni, ha jelezzük, hogy ez csupán a lehetőségekhez képest igaz. Ugyanis tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a nyugdíjskála összenyomása a nyugdíjrendszer jövője szempontjából nem túl biztató.
