Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár:
2412 monitorizálják a felvételre készülő országokban, így természetesen Magyarországon is. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban egy dokumentumot idézzek. Az Európa Parlament foglalkoztatási és szo ciális bizottsága október 30án, tehát két héttel ezelőtt egy jelentést fogadott el a főbizottság számára, amelynek egy pontját - a h) pontját - szeretném szó szerint idézni: "A tagságra jelentkező közép- és keleteurópai országokban a szociális párbeszéd fejlődésének központi szerepet kell játszania a csatlakozást megelőző stratégiákban, és ezt a kérdést prioritásként kell kezelni." Ezzel kapcsolatban, mint az ilyen hivatalos jelentésekhez, készült egy magyarázó szöveg is, amely többek között megállapítja, hogy az Európai Unió jövőbeli kibővítésével kapcsolatban a szociális párbeszédnek kulcsszerepet kell játszani. S ahhoz viszont, hogy a felvételre készülő országok kiépíthessék vagy erősíthessék a szociális párbeszéd intézményeit, a megfelelő közösségi ala pokat is meg kell nyitni; tehát ha megfelelő projektekkel jelentkezünk, akkor - legalábbis, amennyiben a bizottság elfogadja ezt a jelentést - a szociális párbeszéd, érdekegyeztetés intézményének erősítéséhez számíthatunk közösségi alapokra is. Másrészt pe dig - és engedjék meg, hogy ezt is szó szerint idézzem - "a munkavállalói és munkaadói oldal képviselőinek az adott országokból további késlekedés nélkül lehetőséget kell kapniuk arra, hogy uniós szinten megismerjék a szociális párbeszéd rendszerét, ezért formális kapcsolatokat is létre kell hozni a jelentkező országok, az Európai Unió szociális partnerei és a bizottság között olyan gyorsan, ahogy csak lehet"; "as soon as possible" - mondja a jelentés. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ezeket a go ndolatokat akkor is érdemes figyelmünkben tartani, ha egyébként heves viták folynak a parlamentben a kormányoldal és az ellenzék között, hiszen egyrészt együttesen, mindannyian szeretnénk csatlakozni az Európai Unióhoz, másrészt pedig - a régi szóhasználat tal, ahogy még az én gyerekkoromban mondták, hogy Közös Piac - tudnunk kell, hogy a "piacon" túl egyre inkább egy egységes szociális rendszert is képez az Európai Unió, és reményeink szerint ez utóbbihoz is sikerül csatlakoznunk. Köszönöm figyelmüket. (Tap s.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében Fónagy János gazdasági minisztériumi politikai államtitkár úr kíván válaszolni. Tessék! DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen nem is válaszolni akarok, hiszen megköszönve képviselő úr információit, úgy gondolom, hogy minden elmondott mondatával, gondolatával teljes mértékben egyetértünk. Ami miatt szót kértem, az tulajdonképpen az, hogy az alapvet ő közös probléma számunkra nem az, hogy ez mennyire fontos és szükséges - mert nyilvánvaló, hogy kell, szükséges, kikerülhetetlen , hanem inkább az, hogy bizonyos fogalmak alatt ki mit ért. A jól működő érdekegyeztetés fogalmában - mint ahogy bizonyára a képviselő úr is tudja - nincs egységes gyakorlat. Ezt mindenki fontosnak tartja, mi is, de hogy ki mit ért jól működő érdekegyeztetés alatt, arra nincs formula: szinte ahány ország vagy ahány jogrend, ahány társadalmi előzmény, ahány történelmi, társadalmi tradíció, annyi fajta változat van. Az Unió éppen ezért az országok belső ügyének tekinti az érdekegyeztetést, magát az érdekegyeztetést várja el, és nem szabja meg annak valamilyen uniformizált megoldását. Éppen az említett viták vagy polémiák miatt szer etném megemlíteni, hogy az Unió - legalábbis a mi ismereteink szerint - nem az országos érdekegyeztetést, hanem az ágazati és vállalati szintű érdekegyeztetést, esetenként a regionális érdekegyeztetést tartja elsődlegesnek, és a szabályozásnál is ebből ind ultak ki. Kétségtelen, hogy az Unió megfogalmazta azokat az elvárásokat, amelyeket fontosnak tart a leendő tagországokkal szemben a társadalmi párbeszéd intézményrendszerének és tevékenységének
