Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NEMCSÓK JÁNOS (MSZP):
2378 A másik ilyen figyelemre méltó dolog: úgy gondolom, a hetvenkedés és a dicsekedés látszata nélkül elmondhatom, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban igen jelentős, bár nem hatalmi ágakhoz köt ődő dolog volt, hogy létrehoztunk két eurokonform régiót: a Budapest környéki regionális fejlesztési központot és a Balaton környéki regionális fejlesztési központot. Ezek olyan ideális, eurokonform szervezetek, amelyekben az önkormányzatok, a kormányzat é s a civil szervezetek - 2025 fő összességében - ideális arányban, helyben döntenek megyéket is meghaladó kérdésekről. Ismeretes, hogy a Balatonnal kapcsolatosan is, a budapesti agglomeráció területén is kialakult egy ilyen szervezet, ezeknél mind olyan he lyzet alakult ki, hogy a központi költségvetésből kapott pénzekről ez a hármas, három pilléren álló szervezet: a civil szervezetek, a kormány és a helyi önkormányzatok dönthetnének. Ennek a két régiónak a működéséhez 10 millió forint van biztosítva a költs égvetésben. Tisztelt képviselőtársaim, hölgyeim és uraim, nem 10 milliót, hanem milliárdokat kellene odaadni! Ezek nem a fantázia kívánalmai, mert a Balaton esete is bizonyította, hogy ha a '95. évi 1,5 milliárd helyett nem többet, de koncentráltan évi 68 milliárdot egy ilyen szervezeti megosztás szerint helyben költünk el, akkor annak országos előnye is van. Ezért aggódom a balatoni regionális fejlesztési tanács és a Budapesti Agglomeráció Tanács működéséért, és aggódom amiatt, hogy ez a két környezet kör nyezetvédelmi szempontból kárt fog szenvedni. (Kocsi László helyét a jegyzői székben dr. Juhászné Lévai Katalin foglalja el.) Nem lesz gazdája a Balatonon az önkormányzatokon és a megyéken túl, aki kormányzati helyzetből rákényszeríti ezeket a szervezeteke t arra, hogy mederkotrást csináljanak, hogy a halállományt kezeljék, hogy az úthálózatot építsék, mert az önkormányzatoknak és a megyéknek nem lesz erre pénze, erre találták ki ezt a szervezetet. A harmadik ilyen probléma, amire kevés a pénz: nincs már oly an képviselője parlamenti pártnak, aki a DunaTiszaközi homokhátság ügyében ne szólt volna hozzá. Itt az ideje, hogy ezzel a problémával ne csak tanulmányok szintjén foglalkozzunk, hanem a DunaTiszaközi csatorna megépítésével, közmunkákkal, öntözéssel o ldjuk meg, ennek a témája az első világháború előttre nyúlik vissza. Szakmailag bármikor vitába szállok azokkal, akik azt mondják, hogy egyedül a globális felmelegedés az oka a DunaTiszaközi szárazságnak. Nem az az oka. Az az oka, hogy száz év óta nem ön t ki évente kétszer a Tisza és nincs megfelelő vízutánpótlás, ezt vízutánpótlással lehetne biztosítani. A másik ilyen probléma, amit az EUcsatlakozás során elvárnak tőlünk: ismeretes, hogy 2004ig minden kétezer lakosú településné l nagyobb helységben meg kell valósítani a csatornázásiszennyvíztisztítási programot. Örvendetesen indult meg ez a program az elmúlt négyöt évben, de ez megtorpanni látszik, hiszen erre 1200 milliárd forint szükséges. Szeretném látni a költségvetésben, h ogy honnan biztosítják ezt a pénzt, és ha erre nincs fejezeti pénz, akkor szeretném remélni, hogy a Phareprogramok keretében ezek a pénzek valamilyen módon szennyvíztisztítási hálózatra költetnek. (16.00) Végül egy utolsó probléma, a Környezetvédelmi Mini sztérium felügyelete alá tartozó Környezetgazdálkodási Intézet, amelyről elmondható, hogy igazi politikamentes, remek szakmai munkát végzett az elmúlt 910 év során. Ennek az anyagi körülményei rendkívüli módon romlanak, és a környezeti állapot felmérésébe n, szakmai tanácsokban mind ez idáig ez az egyetlen autentikus állami szervezet, amely részrehajlás és harag nélkül jó szakmai véleményeket mond. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én azt gondolom, a költségvetésnek jobban kellene becsülni a környezetvédelmet, me rt ezt csak mi látjuk - akik szakmailag és nemcsak politikailag látjuk ezt a kérdést , hogy nagyon fontos dolog, mert ennek a problémának a kezelése nélkül csúszhat az Európai Közösségbe való lépésünk.
