Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2372 leghitelesebb kerül ki a kezük alól, így a kultúra, benne a magyar kultúra mérhetetlen kincsei közül is - ismét csalódniuk kellett. Várták, hogy folyamatos eligazítással támaszai lehetnek azoknak az elesetteknek, akik vakon tapogatóztak az ismeret len, új, szabadnak nevezett világban, hogyan mentsék meg, sőt gyarapíthassák villámgyorsan széthulló életüket - nem ez volt a feladat. Várták, hogy arra ébredjenek egy nap: nem kell reggel, délben, este hazudniuk, hiszen ezt már 1956ban megígérték egyszer . Tisztelt Ház! Tisztelt Kormány! Ez a két intézmény - s benne a 90 százalék - ma is ezt várja. Az ő segítségük nélkül ez a program is nehéz évek elé néz. A fölöttük diktatúrát gyakorló 10 százalék az önök gondja, a mi gondunk és felelősségünk, de az egész országé is. (15.30) A médiumok között találjuk a külföldön működő magyar intézeteket is. Szerény lehetőségeiket személyes és állandó jelenlétük, a hátországgal és a befogadó országgal tartott szoros kapcsolat megsokszorozhatja. Az 1999es Frankfurti Nemze tközi Könyvvásár - amelyen Magyarország díszvendég lehetett volna vagy lehetne - jól példázza, hogy mit tehetett volna ez esetben a berlini Magyar Ház, ha adottságait és kapcsolatait a magyar írótársadalom élő és történelmi színejava érdekében kamatoztatj a, és nem személyes klientúrája javára. Talán ez juttatta eszembe Madách Imre margitszigeti szobrának letört bronzkarjait, amelyek sajnos tehetetlenül mutatnak az eszelős, pénzéhes vandálok után. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A példák ezreit lehetne még sorolni annak bizonyítására, hogy egy kulturális költségvetés, amely esetünkben több valaminél, de nem sok valamihez viszonyítva, mire lehet elég. Azokkal együtt, akik erre az új szemléletű tervezetre már évtizedek óta várnak, szinte mindenre. Köszönöm, ho gy meghallgattak. (Taps a MIÉP és az FKGP soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt; őt követi Nemcsók János, a Magyar Szocialista Párt részéről; majd ezt követően Boda Ilona képviselő asszony következik. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési törvény általános vitájában egy olyan részről szeretnék szólni, amely 1990 óta nagyon sokszor komoly vitákat váltott ki a tisztelt Ház előtt. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a z elkülönített állami pénzalapokról szóló vita az, amellyel kapcsolatban hozzá szeretnék szólni. A korábbi gyakorlat az volt - még a 80as évek végén, 90es évek elején , hogy a költségvetési vitából megpróbálták az akkori kormányzati költségvetési politi kát képviselők kiemelni azokat a területeket, amelyekre különböző érvek mentén elkülönült pénzalapokat lehetett volna vagy kellett létrehozni. Ezek a pénzalapok amolyan kis költségvetésként működtek, valójában inkább fejezeti célelőirányzatként működhettek volna, de miután az alapok az államháztartási törvény szabályozása miatt csak úgy jöhettek létre, hogy önálló bevétellel kellett rendelkezniük, ezért ez a körülmény és az, hogy bár az alapok gazdálkodását látszólag nagyon szigorú államháztartási szabályok kezelték, mégis meglehetősen nagyvonalúan bántak - különös tekintettel az áthúzódó kötelezettségvállalásokra - a rájuk bízott, illetőleg ott befizetésre kerülő és összeszedett pénzzel. Ezért ez a folyamat oda vezetett, hogy néhány év múlva már több mint h arminchat elkülönített állami pénzalap működött, és már az előző kormányzatnak is eltökélt szándéka volt az, hogy az elkülönített állami pénzalapok számát radikálisan csökkentse. Nyilván ez nagyon komoly ágazati lobbyellenállásba ütközik, hiszen az az ágaz at, amelynek volt elkülönített állami pénzalapja, nagymértékben befolyásolni tudta - adott esetben a kormány
