Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
2343 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Azzal szeretném kezdeni, amivel a pénzügyi expozé kezdődött, és amivel, azt gondolom, minden gazdasági szakember kezdte volna az idei költségvetést, hogy tudniillik ez a kormány egy gazdaságilag talpra állított, növekedési ütemre állított országot vett át, amelynek pénzügyi helyzete stab il, infrastruktúrája javul, az életminőség feltételei országszerte javulnak, éppen ezen gazdasági növekedés és infrastrukturális fejlődés, pénzügyi stabilitás miatt a javulás feltétele adott, és európai integrációnk, az európai népek közösségébe való beill eszkedésünk és az ottani szerepünk megtalálására esélyünk van, nagyon jó esélyünk van. Nem mi mondjuk ezt magunkról: rólunk állítják az elmúlt évek általunk nyújtott teljesítménye alapján. A pénzügyminiszter úr ezek után azzal folytatta, hogy ez minden idő k legjobb költségvetése, és ha most tréfálkozni akarnék, akkor azt kellene mondani, hogy minden cigány a maga lovát dicséri, de ezzel a lóba vetett bizalom nem szokott megnövekedni, sőt! Én azt gondolom, a gazdasági növekedés, a gyarapodás időszaka pedig é ppen az az időszak lenne, amikor a bizalomnak kellene növekedni. Nagyon sok képviselőtársam nincs most itt, és a tegnapi és a tegnapelőtti nap is rendkívüli volt abból a szempontból, hogy talán még nem volt rá példa, hogy a pénzügyminiszter ne tudja elkezd eni az expozéját, mert a kormányt támogató képviselők nem tudnak olyan számban jelen lenni, hogy a kormánytöbbséget biztosítsák a parlamentben. Márpedig nem semmiről van szó, arról van szó, hogy az elért eredményeket ez a költségvetés tudjae továbbvinni, mert ez az új kormányzat felelőssége. A bizalomépítés a szerződések megtartásán, a kialakult rendszereken, előkészített programokon és a folyó kiadások és a megtakarítások jó egyensúlyán kell hogy nyugodjon. A költségvetés állításom szerint ezekkel szembe megy, ezért több területen a hatása várhatóan káros lesz, és az eredménye ennek ezen négy fő sikerünk megtorpanása, ha súlyosabban mondhatnám, veszélyeztetése. A szerződések megtartásával kapcsolatban: azt hiszem, az elmúlt napok, az elmúlt hetek politikai vitái nagyon sokszor e körül folytak. Vajon az állampolgár és az állam, az állampolgár és a kormányzat között a jogbiztonságban, illetve a magánszerződésekbe vetett hit megmaradhate? Csak arra szeretnék emlékeztetni, amit az SZDSZ, a szabaddemokraták már jeleztek, hogy például 1,2 millió ember próbálja a jövedelmét úgy megtakarítani, hogy azzal majd biztosítsa az ő magánnyugdíját, mert nem akar ilyen mértékben függni az állami nyugdíjtól, mint ahogy láthatjuk, hogy ez bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Nos, ezt a szerződést is föl tudja bontani, úgy látszik, a törvény erejénél fogva a kormányzat, és ez bizony olyan érzetet kelt az emberben, mintha valamikor az átkosban az OTPnél levő megtakarítását érezte volna veszélyben, és így bizony, a megtakarításá t máshol fogja elhelyezni. A folyó kiadások és a beruházások, fejlesztések aránya a másik nagyon fontos szempont, ami az adózó állampolgár szempontjából fontos kérdés, hogy valóban az ő adója - térjünk csak vissza az adó eredeti szándékára: a köztehervisel és - jó célokra, helyes irányelvek alapján, hatékonyan kerüle felosztásra. A központi költségvetés működési kiadásai, láthatjuk, 30 százalékkal növekednek, egész pontosan 1152 milliárd forintot tesznek ki, szemben a tavalyi 889 milliárddal, ami 263 milliá rdos növekmény. Ezzel szemben a központi költségvetés beruházási előirányzatai csak 5,5 százalékkal növekednek nominálisan, ami azt jelenti, hogy az inflációt figyelembe véve gazdasági növekedés közepette a központi költségvetés által finanszírozott beruhá zások valós, reálértékükben csökkennek, tehát naturáliában is csökkenni fognak. Sokszor elhangzott, milyen örökséggel vette át ez a kormány ezt a költségvetést. Szeretném még egyszer mondani: csak működési kiadásra 263 milliárd többletet irányoz elő a közp onti költségvetés. Akárhogy tornázzuk föl az elmúlt időszak adósságait, ez az összeg azt jóval meghaladja. Szeretném csak említeni, hogy például a minisztériumoknál és a nagyobb szervezeteknél körülbelül mintegy 500600 főnyi létszámnövekedés van, ami azt tükrözi, hogy igenis, igen jelentős apparátusbővítést és központi igazgatási bővítést határozott el a kormány. Ironikusan itt is meg kell jegyeznem: remélem,
