Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
2339 legnagyobb jövedelműek csopo rtja 1999ben több mint 25 milliárd forint többletforráshoz jut. Ezzel szemben, mivel a családi pótlék összege jövőre egyetlen fillérrel sem emelkedik, a gyermeket nevelő háztartások túlnyomó többsége nem kap több támogatást, azaz számukra megismétlődik a családi támogatás értékvesztése, ami 5 százalékos gazdasági növekedés időszakában érthetetlen és elfogadhatatlan. Tisztelt Képviselőtársaim! Erre a körülményre valószínűleg a kormány sem nagyon büszke, hiszen a családi pótlékról nem a költségvetési törvény rendelkezik, erről külön törvény szól; talán azért, hogy a közvélemény ezt ne vegye észre. A gyermeket nevelő háztartások körülbelül egyharmada - és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - az adókedvezményt egyáltalán nem vagy csak részben veheti igénybe, t ehát a szegény családok vesztesége 1999ben kétszeres. Azt már csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a kormány ezen a téren sem teljesíti saját programját, hiszen a családi pótlék értékőrzését, továbbá a családtámogatás rendszerének kialakításakor a nemzeti közmegegyezést ígérte. Nincs tudomásunk arról, hogy az előttünk levő költségvetési javaslat vagy az ennek szakmai megalapozását szolgáló, jövő héten tárgyalandó törvénytervezet egyeztetése a szociális partnerekkel vagy akár a Nagycsaládosok Országo s Egyesületével megtörtént volna, ami egyébként nem meglepő, hiszen a civil társadalom szervezetei bizonyára rosszallották volna, hogy a költségvetési és adótörvényekből kirajzolódó országtérképen a munkanélküliséggel sújtott, magas gyermekszámmal áldott c igány és nem cigány népesség lesz az a fehér folt, ahol a kormánytöbbség családpolitikája csődöt mond. Gondoljuk meg, jóe azt üzennünk Ózdra vagy a szatmári településekre, hogy vannak polgár gyerekek és szegény gyerekek, vannak polgár családok és szegény családok; a polgár családoké az adókedvezmény és a családi pótlék, míg a szegény kaphat családi pótlékot, ha gyermeke tankötelezettségét erején túl is képes teljesíteni! Ezzel összefüggésben is érdemes felhívni a figyelmet a költségvetési törvény 57. §ára , amely a szociálpolitika egésze szempontjából lényeges, új intézményt kíván bevezetni "a szociális ellátások alapjául szolgáló összeg" elnevezéssel. Ennek lényege, hogy a szociális ellátásokat elszakítják a hatályos rendelkezések szerinti viszonyítási ala pjuktól, a nyugdíjminimumtól. A törvényjavaslat szerint ez az összeg 15 300 forint lenne, amelyről alaposan gyanítható, hogy lényegesen elmarad a nyugdíjemelés kormány által tervezett mértékétől is. Nem szólva arról, hogy a javaslat mögött nincsenek hatáss zámítások és szakmai egyeztetések, beiktatása rontja a legszegényebb rétegekre irányuló ellátások, így például az időskori járadék vagy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás színvonalát. Tisztelt Országgyűlés! Javasoljuk, hogy vizsgálja felül a kormány a s zociális juttatások rendszerét is. A vagyonosodó polgárokat nem kell támogatni, a szociális juttatásokat pedig, amennyire lehet, a rászorultsági elvhez kell közelíteni. A szociális célú kiadásoknak azonban van egy olyan része, amelyet nem szabad csökkenten i. Nem nyúlhatunk hozzá a szegények számára juttatott olyan támogatáshoz, amelyek nélkül képtelenek lennének az alapvető fogyasztási cikkeket megvásárolni. - Amit most elmondtam, az egy idézet volt, és Orbán Viktor mondta el 1993. október 12én a FideszMa gyar Polgári Párt részéről az akkori költségvetési vitában. Képviselőtársaim, kétségeim vannak, vajon az egykori szónok, mai miniszterelnök vállalnáe öt évvel korábbi önmagát. Tisztelt Országgyűlés! Ami az egészségügyet illeti, a fejlesztési források szak mai indokai csak részben mutatnak összhangot a kormányprogrammal. Nagy baj, hogy amíg a polgári Magyarország egészségügyének kovácsai - egyébként helyesen - vezérlő elvnek tekintették a megelőzést, hatékony dohányzás és alkoholfogyasztás elleni küzdelmet h elyeztek kilátásba, addig a költségvetési javaslat igencsak szerényen bánik az egészségmegőrzéssel. Nyoma nincs annak a pénzügyi alapnak, amelyet az egészségügyi miniszter úr megígért, amelynek forrása az alkohol- és dohánytermékek jövedéki adójának egy ré sze, és amelyet a megelőzés céljára fordítanának; ehelyett a jövedéki adóbevételből a társadalombiztosítási hiány csökkentését tervezik. Ebből, képviselőtársaim, nem lesz pénz a dohányzásleszoktató ambulanciákra vagy az alkoholizmus elleni küzdelemre, vagy az iskolai közétkeztetés egészségesebb választékának elősegítésére!
