Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2332 normatív szabályok és törvényi garanciák irányításáva l a hatékony mezőgazdaság és ezzel összhangban a vidék népességmegtartó erejének a javítását is szolgálhatja az a költségvetési összeg, amely rendelkezésre áll, és nem is nagyon berzenkedtem ez ellen - szóval, volt ebben igazság. Ennek hatására 1997ben a kerekasztaltárgyalásokon - amelyek első szakaszában valamennyi parlamenti párt részt vett, a jelenlegi kormánypártok is és a szakma összes szakmai vezető képviselője - megalkottunk egy olyan programot, amelynek alapján az elmúlt évben egy törvényt fogadot t el ez az Országgyűlés - címe: Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény ; ez meghatározza a finanszírozást, amellyel szemben volt ellenállás ebben a Házban, mondván, milyen dolog az, hogy egy törvény eleve determinálja a költségvetési fejezet főössz egét, meghatározza, hogy annak úgy kell mozognia, hogy a reálértéket, valamint a GDPemelkedést követve a közvetlen agrártámogatás és a vidékfejlesztési támogatás megvalósuljon. (12.10) S akkor ez a vita nagyon keményen ment, hogy hogy értelmezzük azt az úgynevezett bűvös 2,5 százalékot a GDPhez képest, amit a vidék- és agrártámogatásra kívánunk szánni. De aztán belátta az Országgyűlés is, hogy nem lehet ilyen elkötelezettséget vállalni, és ez a százalékos meghatározás nem került be. Most megnézve az idei költségvetést, hogy ezeknek a feltételeknek, amiket ez a törvény előír, mennyiben felel meg, azt látjuk, hogy igen, reálértékben talán 23 százalékos emelkedés lesz, de azt a 40 százalékot, amit a miniszter úr mondott, sajnos, nem találtam meg, mert ahhoz még 20 milliárd forint kellene. Vidékfejlesztéssel együtt az elmúlt évi 132 milliárd és a mostani 160 milliárd - tehát nincs meg a 40 százalékos emelkedés, és a GDPhez képest 1,4 százalék. De nem is ez a baj. Nyilvánvalóan van egy költségvetés, van egy á llami bevétel, és ahhoz képest kell tervezni a kiadásokat. Tehát az ütemet tudjuk tartani, reálértékben valóban nő a vidékfejlesztési és az agrártámogatási kör. Nem úgy, ahogy szeretnénk, de számos terület van, ahova több pénz kellene. Nyilvánvalóan súlyoz ott problémák vannak, és bármennyire is kiemelt ágazatként kezeljük a rendvédelmi szervek mellett immár évek óta a mezőgazdaságot is, de az, hogy egy jelentős lépést meg tudjunk most tenni a finanszírozás vonatkozásában, egy irreális cél. Tehát az a 160 mi lliárd forintos támogatás, ami a költségvetésben megjelenik, az SZDSZ álláspontja szerint valóban azt tükrözi, ami most az ország teherbíró képessége. A nagy baj nem ez. A nagy baj az, hogy mire fordítjuk ezt a pénzt. Milyen felosztásban, milyen struktúráb an gondolkodunk arról, hogy a mezőgazdaságunk az oly sokszor kijelentett és áhított feltételeknek megfeleljen. Mik ezek? Hatékony, versenyképes, költségtakarékos gazdálkodás, új piacok megszerzésével. Sajnos, ebben a költségvetésben ez nem nagyon látszik. A költségvetési összvolumen kétharmadát két tétel teszi ki. Az egyik a költségcsökkentő támogatás, a másik a piacrajutási támogatás. Ez azt jelenti, hogy egyik oldalról dotálom és támogatom a termelést - helyes, de nagyon szeretném látni, hogy milyen terme lést és milyen feltételek mellett támogatok , másrészt megemelem a piacrajutási támogatást, ami azt feltételezi, hogy lesznek olyan termékeink, amelyek értékesítése bizony további állami pénzek finanszírozásával lesz csak azon a piacon eladható és verseny képes, amire olyan nagy szeretettel és nagy vággyal kívánkozunk. Tehát nem látszik az, hogy folytatom azt a tendenciát, amely a beruházásokban, a korszerűsítésekben és a gépi struktúra felújításában megjelenik. Nem, sőt, ellenkezőleg! Azt látjuk, hogy a be ruházási támogatás nemhogy a reálértéket nem éri el, hanem bizony a tervezett 11 százalékos infláció figyelembevételével csökkenni fog. Tehát kevesebb a beruházás, több az úgynevezett - csúnya szó - osztogató pénz, amit gyakorlatilag mindenki - ha földdel és állatállománnyal rendelkezik - megkaphat. Nem vitatom, hogy különböző támogatási szisztémákra és különböző eszközökre van szükség a nagy és hatékony gazdaságok és a kis gazdaságok között, sőt a pozitív diszkriminációra is szükség van. Az eszközrendszer azonban nem azonos. Az egyiket nevezzük akkor vidéknépességmegtartó
