Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
2321 esztendő volt az első olyan esztendő, amikor a költségvetési törvényben egyfajta reálértéknövekmény jelent meg az önkormányzatoknál. Ez a költségvetési törvényre igaz. Azonban a tavalyi évben is történt olyan feladattelepítés az önkormányzatokhoz, amely már nem volt megfinanszírozott; ezt egyébként maga a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára ismerte el egy költségvetési munkabizottsági vitán. Itt elsősorban a gyermekvédelmi törvény hatásaira gondolok, amin keresztül, mivel nem finanszírozta meg a központi költségvetés ezeket a feladatokat, ezt a reálnövekményt el is vette. Tehát Gémesi Györgynek igaza van abban, hogy '95 óta minden év gyakorlatilag olyan, mint az idei év, hogy önkormányzati feladatnövekedés van, és ehhez nem párosulnak kellő forr ások, de az alapvető értékelésével egyetértek, és gondolom, a Fidesz is osztja ezt a gondolkodást, amit Gémesi úr megfogalmazott. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gémesi Györgynek, az MDF ké pviselőjének. DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF) : Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden szólok, nem fogom a két percet kihasználni. Elhangzott az előbb Hargitai képviselőtársam részéről a lényeg: többletfeladatokat kaptak az önkormányzatok, és ezek bizony lekötötték a p luszforrásokat. Az 50 milliárd hiányzott a tavalyi költségvetésből, ezt még a korábbi belügyminiszter úr, Kuncze Gábor is többször elmondta, nem sikerült ezen a helyzeten javítani. Ami pedig a legitimitását illeti az önkormányzati érdekszövetségeknek, az ö nkormányzati választások miatt volt az érdekegyeztetés folyamatában komoly csúszás, de bízom abban, hogy ez nem így lesz. Egyébként körülbelül másfél hónapja folynak a különböző érdekegyeztetési fórumokon ezek a beszélgetések és tárgyalások, de ezen minden féleképpen javítani kell. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Rozgonyi Ernő, a MIÉP képviselője; őt követi Horváth János, a Fidesz képviselője. Megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak. ROZGONYI ERNŐ (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés egyik kritikus pontja a hiány és annak a finanszírozása. Miért szeretnék én most a következőkben erről a hiányról beszélni? Egyrészt azért, mert ez a hiány nem annyi , mint amennyit kimutat a költségvetésről szóló törvény, hiszen a költségvetési törvényben megjelenő főösszegek gyakorlatilag nem tartalmazzák az adósságszolgálat terheit. Másrészt azért is beszélni szeretnék erről, mert ezek azért jelentősen változtatnak a pozíciókon: a GDP százalékában kifejezve sem annyi már az annyi, mint amennyinek be van állítva - erre szokták azt mondani, hogy ügyes. Aztán beszélni kell erről azért is, mert az államháztartási törvény előírja, hogy a költségvetési törvényben jóvá kell hagyni a hiány finanszírozási módját is, sőt azt is előírja, hogy az Országgyűlésnek be kell mutatni a költségvetési hiány finanszírozásának mérlegét eszközök szerinti bontásban. Nos, ebben a meglehetősen testes anyaghalmazban ezekre nézve nem lehet infor mációkhoz jutni. Na igen, tudom, az általános indoklás 6. fejezetében szó esik erről, de meglehetősen összevontan, hivatkozva egy egységes stratégiára, de arról nem esik szó, hogy ez alatt mit is kell érteni. Ez titok? És ha igen, miért? Az ehhez fűzött ut ólagos pénzügyminisztériumi magyarázat, ne haragudjanak, egyenesen nevetséges! A szocializmus építésének legszebb időszaka jut eszembe, amikor az egyik jelmondat úgy hangzott, hogy: "Éberség, elvtársak! Az ellenség keze betette a lábát!" Ha itt minden tito k, akkor milyen ismeretek alapján dönthet egy képviselő? Bár a kiadások egy része még mindig felesleges és pazarló - és gondolok itt elsősorban az államigazgatási és felügyeleti körben megjelenő pazarlásra , úgy tűnik, hogy ez a költségvetési
