Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
2298 költségvetési kiadást tesznek ki. A központi költségvetés 3495 milliárdos kiadási előirányzatából így minden ötödik forintot a bankoknak fizetünk ki. De ezzel az úgynevezett adósságszolgálatnak még nincs vége, ugyanis ezen túl - elég sajátságos, ravasz módon - az úgynevezett GSFvonal alatt, a költségvetés adósságainak törlesztése jogcímén még egy újabb tétel, egy 835 milliárd forintos tétel is elvonásra kerül az adófizetők pénzéből. (9.30) Fölme rülhet a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy akkor 1999ben mit kapnak az önkormányzatok és a nép, az istenadta nép. Egy újabb nyomorúságos, szűkös esztendőt! A települési önkormányzatok 1999ben beruházásokra mindössze 3,4 százalékkal költhetnek többe t, mint 1998ban. A jövőre várható 1113 százalékos inflációt figyelembe véve ez valójában azt jelenti, hogy 1999ben az idei beruházásoknak reálértéken alig 80 százaléka valósulhat csak meg. A lakosságtól és a jobbára sajátosan magyar kényszervállalkozáso któl a kormányzat 1999ben közel 4000 milliárd forintot kíván elvonni adók és járulékok formájában. Ez az érték 410 milliárd forint többletet jelent 1998hoz képest. Hol vannak akkor a beígért és a vállalkozásokat serkentő adókönnyítések? - merülhet fel a kérdés a választópolgárokban. 1999ben a havi 150 ezer forintos és afölötti bruttó keresetek után a munkáltatói közterhek valóban mérséklődnek, 45,9 százalékról 39,9 százalékra. A bökkenő csak az, hogy ilyen fizetésekre a kis- és középvállalkozásoknál dolg ozó betanított munkások, a kisiparosok és a máról holnapra tengődő kényszervállalkozók, a lassan már zsellérsorba süllyedő falusi, tanyasi parasztemberek aligha számíthatnak. Marad hát a kedvezmény ott, ahol eddig is volt: a milliós havi jövedelmű bankigaz gatóknál, a biztosítótársaságok, brókercégek ügynökeinél, a külföldi vállalatok vezetőinél, vagyis a foglalkoztatottak alig 5 százalékánál. 1999re az egy főre jutó reáljövedelemnövekmény 34 százalékosra tehető. Ez '99 után, 2000ben, 2001ben sem lesz m ásképp. A teljes munkaidőben foglalkoztatottaknál, vagyis a 10 fő feletti szervezeteknél van ez a kormányzati prognózis. De ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy azok a gazdálkodók és azok a munkavállalók, akik 10 fő alatti szervezeteknél dolgoznak, milyen re áljövedelemnövekményre számíthatnak. Sajnos, azt kell hogy mondjuk, hogy a '99. évi költségvetésben sem sikerült leszorítani az inflációt, a közteherviselést nem sikerült egyenletesebbé, igazságosabbá tenni a kormányzatnak. Az infláció vonatkozásában hadd említsem meg azt, hogy a tartós infláció társadalmi költségei meghaladják az infláció megállításával járó szociális áldozatokat, de legalábbis nem kisebbek ezekhez képest. Ennek a gondolatmenetnek a lényege az, hogy a gazdaságot mesterségesen ösztönző pol itikák inflációt gerjesztenek, ami eltorzítja a piaci elosztási mechanizmusaikat. A versenyképtelen tevékenységek túlélésének meghosszabbítása és a szükséges strukturális kiigazítások vállalásának elodázása végül a gazdaság meggyengüléséhez vezethet, hossz ú távon a gazdasági potenciál komoly veszteségeit okozva. Ez más szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy ez a fajta gazdaságpolitika, amelyet a kormányzat '99ben tovább alkalmaz, nem erősíti, hanem éppen fordítva, gyengíti a gazdaság növekedési potenciálját . Ez a körülmény, hogy a monetáris politikának hosszú távon nincs reálhatása az outputra - a kibocsátásra , a teljesítményekre és a foglalkoztatásra, legjobb esetben csak a ciklikus hullámzások csillapítására alkalmas. Az infláció csökkentésére irá nyuló gazdaságpolitikai intézkedések olyan növekedési áldozatokkal járnak, amelyek közvetlenül érzékelhetőek, hiszen hatásuk azonnal tükröződik az elosztandó források mennyiségének csökkentésében. Tehát a szociális tényezők az ilyen gazdaságpolitika elfoga dását nem segítik elő. A '99. évi költségvetési törvényjavaslatnak, sajnos, ez egy komoly hátulütője. Súlyos körülmény az, hogy a környező országokat figyelembe véve, akár nálunk fejletlenebb országokat vizsgálva, olyan országokat, amelyekben az elmúlt éve kben háború dúlt - Horvátország ,
