Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
2287 Nem szeretnék persze senkit riogat ni, hiszen ezek a változások - ha a prognózisok helytállóak lesznek - jövőre még nem lesznek drámaiak, mint ahogy 1995höz sem egyetlen év rossz gazdaságpolitikájával jutott el az ország, ahhoz azért több év szívós munkája kellett. Én csak arra szeretném f elhívni a figyelmet, hogy egy rossz útra lépünk, visszafelé kezdünk menni az időben, visszafelé haladhatunk az adósságcsapdába, és ennek következtében valamikor 2000 és 2002 között újra szükségessé válhat egy kisebb mértékű kiigazító csomag. Örülnék, ha ez t el tudnánk kerülni, amit a költségvetés azzal alapozhatott volna meg, hogy a kincstári optimizmus helyett a józan észre hallgat, és olyan számokat tervez be, amelyek növekedési oldalról is megalapozottnak tűnnek, nemcsak a kiadásokra figyelnek árgus szem ekkel, hanem bizony a növekedéshez kapcsolt adóbevételeket is reálisabban és alacsonyabb szinten tervezik be. Ez az első észrevételem. A második: nézzük meg, milyen belső átcsoportosításokat tartalmaz a költségvetés! Ezen a téren a kormány szándékai világo sak, ezt a szándékot egy szóval jellemezhetnénk, Madách Imréhez fordulva: "Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy." Ugyanis ha megnézzük azokat a belső átcsoportosításokat, amelyeket a kormány a költségvetésbe beépített, akkor az első nagy átcsoportosí tás, ami a szemünk elé kerül: a nyugdíjasoktól közel 80100 milliárd forintot csoportosít át a vállalkozók, az egyéni vállalkozók javára. Ez önmagában is egy drámai szám, hiszen most már ismert számunkra a nyugdíjtörvény módosításával kapcsolatos kormányál láspont: a korábbi törvényben előírt körülbelül 20 százalékos nyugdíjemelés helyett a kormány 11 százalékos általános nyugdíjemelést irányoz elő ebben a törvényjavaslatban. Ennek a következménye az, hogy a nyugdíjasoktól elvett pénzt a vállalkozóknak oda l ehet adni, nevezetesen a tbjárulék csökkentése formájában. Ez önmagában természetesen üdvözlendő dolog lenne, ha az árat, a nyugdíjasok nyugdíjai emelésének elmaradását vagy nem kellő mértékű növelését meg lehetett volna spórolni. Ha megnézzük, hogy a vál lalkozók jól járnake ezzel az 56 százalékos járulékcsökkentéssel és ezzel a nyugdíjasoktól elvett 80100 milliárd forinttal, akkor azt látjuk: vannak vállalkozók, akik jól járnak, és vannak vállalkozók, akik nem. Ugyanis az a szomorú tény, hogy éppen a k is- és közepes vállalkozók nem fogják élvezni ennek az átcsoportosításnak az áldásos hatásait; a beterjesztett törvénymódosítások ugyanis azokban az ágazatokban, azoknál a vállalkozásoknál csökkentik érdemben a járulékterheket, amelyeknél magasak az átlagf izetések. Miközben a kormány deklarált szándékai közé tartozik a kis- és középvállalkozások megsegítése, azt tapasztaljuk, hogy ők ebből az átcsoportosításból kimaradtak, alacsony béreik miatt a kényszervállalkozók és a néhány főt foglalkoztató vállalkozás ok vagy éppen egy főt sem foglalkoztató egyéni vállalkozók járulékterhei szerény mértékben növekedhetnek, de jó esetben is csak szinten maradnak. Kérdés, hogy ez megérie. A másik ilyen nagy átcsoportosítás már a jövedelemadórendszeren és a családi támoga tások rendszerén belül található; ebben is egy drasztikus, mintegy 60 milliárd forintos átcsoportosítás figyelhető meg. Ennek az a lényege, hogy az alacsony keresetű munkavállalók sokkal rosszabbul járnak, mint ebben az évben, és ezért cserébe a családokna k csak egy nagyon pici hányadán tud a kormány érdemben segíteni. Ugyanis a számítások szerint - ha a hatást megnézzük - azokkal az adótörvényekkel és családtámogatási rendszerekkel együtt, amelyeket részint elfogadott a kormány, részint itt vannak a költsé gvetési törvény körül és a költségvetési törvényben az asztalon, azt láthatjuk: a munkavállalók döntő többsége rosszul jár, s ezen belül is a legrosszabbul kereső 25 százalék jár a legrosszabbul. Ezek a munkavállalók akkor is rosszul járnak, ha van gyerekü k, ha nincs, akkor pedig egyértelmű, hogy majdani családjuk megalapításához szinte semmilyen segítséget nem kapnak a kormánytól ebben a költségvetésben. Ennek az átcsoportosításnak az irányultsága érzésünk szerint teljesen elfogadhatatlan, ez egy antiszoci ális átcsoportosítás, hiszen a családoknak csak a jómódú rétegén segít érdemben, a többi család vagy nem fogja észrevenni ezt a változást, mert a hatások kiegyenlítik egymást, vagy pedig kifejezetten rosszabbul jár, mint idén. A harmadik észrevételem - és erre az Állami Számvevőszék is felhívta a figyelmet : indokolatlanul sok azon törvények száma, amelyeket a költségvetési törvényben, egyetlen
