Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz):
2269 Ezért mint a számvevős zéki bizottság tagja is, és nemcsak mint a FideszMagyar Polgári Párt képviselőcsoportjának tagja, javaslom a tisztelt Háznak, hogy a költségvetést bátran szavazza meg, hiszen a feszített végrehajtáshoz megfelelő pénzek állnak rendelkezésre a pontos és min den területen kifejthető ellenőrzésre is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kép viselőtársaim! Igazából a vita végén már nem akarok nagyon komoly elméleti levezetéseket elmondani. Néhány egyszerű gondolatot tennék a vitához, ami remélem, hogy nem vált ki komoly vitaszándékot a képviselő urakból, hiszen úgy gondolom, egyet fognak velem érteni. Az első dolog, hogy nagyon nehéz helyzetben volt az új kormány, amikor elkészítette a kormányprogramját, hiszen nem ismerhette azt az állapotot, amit az előző kormánytól átvett. Már az előző felszólalásomban is elmondtam, s ú gy gondolom, hogy a Házban is elhangzott már, jó néhányszor elhangzottak azok a körülmények, azok a nehézségek, amelyek ismerete nélkül készült el a kormányprogram. Egy olyan kormányprogram készült el, amely koncepciójában teljesen mást jelent a társadalom számára, a polgárok számára. (21.50) A kormányprogram leképezése az 1999. évi költségvetés, amelynek elkészítésére még négy hónapja sem volt az új kormányzatnak. Tudjuk, az eredeti törvények szerint még kevesebb ideje lett volna, hogy elkészítse. Úgy gond olom - ahogy ezt önök mondták , eljött az igazság órája, és ezt fenyegetésnek szánták. Úgy gondolom, valóban eljött az igazság órája. Két szempontból is. Egyrészt abból a szempontból, hogy egyértelműen érezhető, látható az 1999. évi költségvetési törvényj avaslatból, hogy amit a kormány ígért, azt valóra fogja váltani, és úgy, ahogy mondtam, a költségvetésben igazából azt a programot, amelyet a polgárok ez év tavaszán elfogadtak és megszavaztak, azt fogjuk nekik visszaadni, számokban. Eljött az igazság óráj a abban az értelemben is, hogy önök is megtudhatják, mi történt az elmúlt négy évben, mert meggyőződésem, hogy nemhogy önök, képviselők nem tudták ezt, hanem a lemondott, leköszönt kormány sem tudta. Nem hiszem, hogy tudott arról, milyen károkat okozott a bankszférában és ezáltal a polgároknak, s folytathatnám újra a sort, aminek a következménye természetesen megjelenik a költségvetésben. Néhány gondolatot arról, amit a vita során már eddig hallottam. Azt hiszem, az természetes, hogy önök elsősorban azt han gsúlyozzák, mi az, ami nincs benne ebben a költségvetésben, hiszen úgy gondolom, ez a feladatuk. Az is természetes, hogy mi azt mondjuk el, mi az, ami benne van. Azt azonban tudni kell, azt mindig könnyebb elmondani, ami kimaradt, mert az mindig több lesz, az eddig is több volt, és ezután is több lesz, ami kimarad egy költségvetésből, ugyanúgy, mint a családi kasszából. Hiszen gyermekünknek hiába veszünk számítógépet, egykét hét múlva vagy egy hónap múlva már azért könyörög, miért nincs még internet. Tehát mindig, ami nem történik meg, arról sokkal könnyebb beszélni. Aztán hallottam olyan megfogalmazásokat, hogy vesztesek és nyertesek vannak a költségvetés szempontjából - érdekes volt a fejtegetés. Az egyik vezérszónok mondta abból a pártból, amely részéről már nincs itt senki. Elkezdte sorolni a társadalmi rétegeket, hogy kik a vesztesek. Igazából, ha valaki odafigyelt, akkor rájött, hogy a végén az egész társadalmat vesztesnek kiáltotta ki. Én úgy gondolom, a "vesztesek" és "nyertesek" kategória nem a költ ségvetés kérdése. Vesztesek és nyertesek, mondjuk, a választásoknál vannak - de hát önök ezt nagyon jól tudják. Vagy mondjuk,
