Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP):
2264 eddig megvolt az az úgynevezett elkerülési útvonal. Tehát az első fogyasztónak, aki akár egy d arab tablettát beszedett, igenis megvolt a lehetősége arra, hogy elkerülje a büntetőeljárást. Nagyon érdekes módon a kormány azt javasolja, hogy aki már nagyon sok kábítószert szed, annak meglegyen a lehetősége az elkerülésre, az viszont, aki esetleg tényl eg meggondolatlanul csak elkezdi, neki ez a lehetősége nincs meg. Tehát igenis változott, és igenis - legalább is ez a törvényjavaslat - súlyosbítva az eddigi szabályokat, fenyegeti a fogyasztókat, míg a megrögzött kábítószereseknél még azt is hajlandó meg bocsátani, ha másnak ad át kábítószert, tehát aki nemcsak fogyasztó, hanem másokat is belevisz a kábítószerfogyasztásba. Ezzel mi persze nem tudunk egyetérteni, és úgy gondoltam, hogy itt is, egy más összefüggésben ezt el kellett mondani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Újra megjelent a név. DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP) : Véletlenül. ELNÖK (dr. Áder János) : Jó, köszönöm szépen. Azt hadd kérjem - a vita elejét nem hallottam , nyilvánvaló , hogy a drogfogyasztásról külön napirend keretében vitatkozik az Országgyűlés, tehát a költségvetési vonatkozásait kérem, hogy a költségvetési vita keretében tárgyaljuk meg, a büntetőjogi vonatkozásait pedig a büntető törvénykönyv módosítása keretében. A további esetleges vita megakasztása érdekében mondottam ezeket. Visszatérünk az eredeti jelentkezések sorrendjéhez. Megadom a szót Bazsa György képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az o ktatási és tudományos bizottság tagjaként elsősorban a felsőoktatás és a tudomány kérdéskörével, költségvetési vetületével, megjelenésével kívánok foglalkozni. Amikor néhány hónappal ezelőtt itt a tandíj kérdésében hozzászóltam, azzal kezdtem, hogy egy egé szséges társadalom arra törekszik, hogy fiatal generációjának - elsősorban fiatal generációjának - minél nagyobb hányada számára biztosítson lehetőséget egy jó minőségű, korszerű felsőoktatásban való részvételre. Ez - azt gondolom, ebben legtöbben egyetért ünk - hosszú távú beruházás a társadalom, azon belül az intézkedő állam részéről, és nem olyan kiadás, amelyiket a fogunkhoz verve, alkalmasint kis tételenként is végig kell gondolnunk. A magyar felsőoktatásról, mint aki ebben benne élek, de talán nemzetkö zi tapasztalatok révén egy picit kívülről, a külső szemlélő szemével is tudom nézni és megítélni, jó lélekkel elmondhatom - mert azt tényszerűen lehet igazolni , hogy mennyiségében a rendszerváltás óta rendkívül nagyot fejlődött. Ebben a közel tíz évben t öbb mint kétszeresen, majd két és félszeresen megnövelte a hallgatóság létszámát. Ez azt jelenti, hogy az ország 1822 év közötti lakosságának a korábbi, kevesebb mint 10 százaléka helyett ma több mint 20 százaléka vehet részt a felsőoktatásban, és ez egy rendkívül nagy eredmény és fejlődés. Ugyanakkor minőségében ez a felsőoktatás - hagyományaihoz híven - olyan nemzetközileg is vállalható, sőt büszkén vállalható színvonalat produkál folyamatosan, amelyik valóban elismerést vált ki, és ezt ugyancsak tényekk el lehet igazolni. Hadd mondjak csak egyet! Akár hallgatóink, akár oktatóink, kutatóink külföldi egyetemeken, kutatóhelyeken szívesen látott, hívott, megbecsült kollegák, olyan helyeken, amelyek e tekintetben a világ abszolút élvonalát jelentik, a Stanford egyetemet, a Princetont, az MITt a Harvardot vagy a többit. És ez amennyire örvendetes, sajnos más okok miatt alkalmasint azt a veszélyt is magában hordja, hogy azok a kiválóan képzett és dolgozó kollegák kint maradnak, hosszú távra elveszítjük őket, es etleg akár egy életre is. Az aztán
