Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP
2163 úrnak. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Elnök úr, ügyrendben kérek szót!) Most nem adok szót, ügyrendi vitát nem nyitok. Még egyszer mondom, elnöki jogkörömnél fogva nem Házszabály szerinti ügyrendi javaslatként értékelem. Csak a jegyzőkönyv kedvéért jegyzem meg, hogy egyébként az előterjesztő, a kormány két tagja jelen van. Csurka István képviselő úré a szó. Tessék parancsolni! CSURKA ISTVÁN , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt üres Ház! (Dr. Hankó Faragó Miklós: Üres kormány!) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Kérem képviselőtársamat, hogy a megj egyzésektől tartózkodjék! CSURKA ISTVÁN , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Milliárdokat tologató, fejezetekre és alcímekre tagolt játékot játszik a Magyar Köztársaság kormánya, mindenkori kormánypártjai és mindenkori ellenzékei. A játékban - mi nt a legtöbb hasonlóban is - különböző illúziók testesülnek meg. Az országgyűlési képviselők például úgy érezhetik ezekben a napokban, hogy hagyják őket felemelkedni egy magasabb rendű létformába, ahol a döntések születnek, s ahol a pénz fészkel. A játszók nak együttesen pedig az a kényszerképzetük támad, hogy egy nulla végösszegű játékot játszanak, amelyben senki nem veszít. A valóság ezzel szemben az, hogy ők maguk is - s főleg pedig azok, akiket képviselnek - minden alkalommal az életük egyegy darabját v esztik el a költségvetés által előírt kamatfizetések, törlesztések és a hitelezők köreinek tett más engedmények, ajándékozások, kényszerű behódolások következtében, ugyanis minden évben a költségvetés beismert vagy eltagadott hiányával, a megszabott tőkeki áramlás arányában kevesebb magyar gyermek születik, több ember hal meg, meghatározott számú magyar veszti el a vagyonát, adja fel a vállalkozását, mond le arról, hogy családot alapítson. A jelzálog évről évre nagyobb a magyar vagyonokra nézve, és földekre van rávezetve. A nemzeti vagyon zsugorodik. Ilyenkor dől el az is, hogy hány tanítót kell elbocsátani, meg az is, hogy hány embert kell ki sem képezni tanítónak, papnak, tanárnak, katonának. A költségvetési játék már hosszú évek óta arról dönt, hogy mit ke ll kidobni a hajóból, hogy ne süllyedjen olyan gyorsan. A játék szenvedélyes, fárasztó. A végeredményt kihirdetik, és általában csak kevesen veszik észre, hogy nem történt semmi, minden maradt a régiben. Az idei költségvetés hiánya 373 688 millió forint - legalábbis ez áll a költségvetési törvény 1. §ában. Igaz, van itt egy fura kitétel is. A paragrafus nem tartalmazza az államháztartás hiteltörlesztési és államkötvényvisszavásárlási kiadásait, kötelezettségeit, de hogy ezek is a hiány tényszerű elemei, a zt az is bizonyítja, hogy a törvényszöveg alkotója mindjárt meg is állapítja, hogy ezeket az 1. § nem tartalmazza. Ezekért a törvény 1. számú mellékletét kell fellapoznia a költségvetőnek. Fellapozza - és elszédül. Az a hiá ny ugyanis, amelyet a játékmester elegánsan hátra, a mellékletbe, a részletes tárgyalásba tolt hátra, jóval több mint kétszerese annak, amit elöl bevallott! Mintha ez nem lenne hiány! Az 1999. évi költségvetés 221. oldalán legalul, még a táblázatnak is ala tta ez áll: "A költségvetés adósságának törlesztése 843 941,9 millió forint.", aminek körülbelül a fele deviza, a másik fele pedig forinttörlesztés; vagyis jóval több mint a kétszerese a bevételi és a kiadási főösszeg különbözetének. A főösszeg 35 százalé ka, minden negyedik forint! Minden negyedik forint elmegy, kimegy, mert kevesek már előre elköltötték, felélték, elhasználták, mert már régen kivitték, és esetleg régen visszahozták, hogy most újra kivigyék. Ez a nép kamatra és törlesztésre dolgozik, de az t sem tudja, kinek és miért. A költségvetési törvény úgy van megszerkesztve, hogy ez a nyomorúságos tény legyen elrejtve. Magyarország
