Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. SZABÓ ERIKA jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz
2135 A költségvetés jelentős összegeket különít el a tanítók és tanárok bérének rendezésére. Két szempont vezérelt minket ebben a döntésben. Egyrészt a történelmileg kialakult jövedelmi aránytalanságok és igazságtalanságok jóvátétele, másrészt egy ennél talán messzebb mutató törekvés. A polgári koalíció kormánya úgy érzi, hogy a tanítók és a tanárok foglalkoz ásukból adódóan természetes szövetségesei annak a törekvésnek, amit ő is képvisel. Az a feladatuk, hogy irányt adjanak és segítsék kibontakozni a tehetséget, amelyre az ország céljai és tervei épülhetnek. Ezeket a célkitűzéseket azonban csak Magyarország e gésze válthatja valóra. Ennek megfelelően nagy jelentőséget tulajdonítunk a vidékfejlesztési feladatoknak. Közép- és hosszú távon fejlettebb városoknak és régióknak sem érdeke annak a drámai mértékű különbségnek a fenntartása, amely a kedvező és kedvezőtle n adottságú területeket ma elválasztja egymástól. Ahhoz, hogy az Európai Unió vérkeringésébe igazán bekapcsolódjunk, először Magyarországnak ezeket a beteg térségeit kell a kezdeményező államnak lehetőséghez juttatnia. Tisztelt Országgyűlés! Az államháztar tás állapotáról szóló eddigi beszámolók mindig feltételes mondatokkal kezdődtek: ha hozzászámítjuk, amennyiben tekintetbe vesszük - és hasonló kifejezéseket olvashattunk. Ma nincs szükség ilyen bűvészmutatványokra, mindenkinek, aki erre igényt tart, egység es és egyértelmű képet kell kapnia az állam pénzügyeiről. Csak így nyerhetnek újra értelmet az olyan egyszerű kifejezések, mint követelés, tartozás, bevétel, kiadás, hiány, kötelességvállalás, egyensúly, növekedés. A közpénzek átlátható és ellenőrzött felh asználásának elemi igénye készteti a köztársaság kormányát a külön állami pénzalapok számának és súlyának radikális csökkentésére. A FideszMagyar Polgári Párt frakciója úgy látja, hogy az alapok fennmaradását egyetlen ésszerű költségvetési alapelv sem ind okolja. Túl sok minden létezik pénzügyi rendszerünkben kivételként - mint az általános szabálytól való eltérés. A közpénzek összegyűjtésének és felhasználásának rendezett csatornái léteznek, ezekért a kormányzat egyetemlegesen felelősséget vállal. Az elkül önített állami pénzalapok az elérni kívánt célok szempontjából nem nyújtanak semmiféle olyan előnyt, amit a központi költségvetés ne tudna biztosítani. Ezzel szemben hajlandók önálló életet élni, törvényhozási kontroll és szoros kormányzati ellenőrzés nélk ül működni. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy mindez pazarláshoz, az előjogok fű alatti osztogatásához, végső soron pedig felelőtlen gazdálkodáshoz vezet. Ezeknek a felszámolása egybeesik a kormánynak azzal a céljával, hogy megakadályozza a k özpénzek elszivárgását. A közpénzek elköltésének szigorú ellenőrzése miatt volt szükség arra is, hogy néhány, az ország, az adófizetők teherbírását ma meghaladó beruházást még idejében leállítson vagy későbbre halasszon a kormány. Az előző kormányzat ma be nnünket ezért hevesen bíráló volt miniszterei tudják a legjobban, hogy költséges terveik megvalósítására már az előző kormány sem volt hajlandó biztosítani a pénzeszközöket. Tisztelt Ház! Költségvetési terveink nem jelentik az állam szerepének növelését, c sak saját hatáskörében annak határozottabb cselekvését. A Fidesz cselekvőképes, feladatait ellátni képes államot kíván. A GDP mostani 47 százalékáról 1999re 45 százalékra csökken az állami újraelosztás mértéke. A gazdaság önszerveződésének ebben a szellem ben egyre nagyobb teret kívánunk biztosítani, egyre több pénzt kívánunk kinn hagyni az állam polgárainál. A legfontosabb társadalmi célok elérésére előirányzott összegeket megtaláljuk ebben a költségvetésben, de nyilvánvalóan őszintén és vilá gosan kell beszélni arról, hogy sok, teljesen jogos társadalmi igénynek nem tud ez a költségvetés megfelelni. Az előző kormányt alkotó pártok ma ellenzékben előszeretettel kérik számon azt, hogy miért nem jut egyik vagy másik társadalmi célra több pénz. De olyan követelések is megfogalmazódnak, amelyek csak hosszabb távon megvalósítható tervek azonnali valóra váltását akarják. Mondják ezt annak dacára, hogy 1994 és '98 között, hogy egy példát vegyünk, a nyugdíjak reálértéke csökkent, most pedig végre növeks zik. De nem olyan mértékben - mondják az ellenzék soraiból. Nőnek a bérek, de nem olyan mértékben - panaszkodnak, és a parlamenti demokrácián túli eszközök bevetésével fenyegetőznek azok a szakszervezeti vezetők, akik megértőleg támogatták a megszorító Bok roscsomagot. Érvelésük
