Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 12 (27. szám) - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ
1919 Köszönöm szépen a képviselő úr hozzászólását. Megadom a szót Világosi Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képvis előcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőtársunknak. Képviselő úr, öné a szó. DR. VILÁGOSI GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Bocsássák meg nekem, hogy néhány mondat erejéig visszaéljek a helyzetemmel, azzal ugyanis, hogy előttem már több vezérszónoklat elhangzott, és ezek között volt olyan, amelyik mintegy versenyeztetni kívánná az egyes pártok programjait abból a szempontból, hogy vajon melyik helyez nagyobb hangsúlyt a bűnözés, a szerve zett bűnözés elleni küzdelemre. Meggyőződésem, hogy ilyen versenyre nincs szükség, és ez nem szerencsés. Aligha létezik hazánkban olyan törvényesen működő politikai párt, politikai erő, amely programjában ne kezelné az elsők között a bűnözés elleni küzdelm et. Úgy gondolom tehát, hogy valamennyiünk számára kiemelkedő felelősséget jelent az a törvényalkotói döntés, amellyel támogatjuk, illetőleg bíráljuk a kormány előterjesztését. Bennünk, ellenzéki képviselőkben általános kérdésként fogalmazódik meg: vajon m i az, amit az ellenzék tehet, és mi az, amit nem. Nyilvánvalóan nem kérhetjük számon saját pártunk programjának megvalósítását, mert ez szereptévesztés lenne. Ugyanakkor amit tehetünk és tennünk kell, az az, hogy a kormányon lévő párt, illetve pártok progr amját számon kérjük és számon kérjük annak megvalósítását. Az emberi élet és a vagyonbiztonság védelme, a gyermekek testi, erkölcsi fejlődésének biztosítása és az ezek elleni támadás megfékezése olyan általános erkölcsi parancs, olyan egyetemes emberi érté k, amelynek védelmében parlamenti pozíciótól és pártállástól függetlenül valamennyiünknek kötelessége fellépni. A parlament együttes és egyetemleges felelősségéről szólva pedig nem feledkezhetünk meg arról, hogy a mindenkori kormányok a végrehajtás terület én kiemelkedő felelősséggel bírnak. Amikor törvényt alkotunk, akkor szem előtt kell tartani tehát azt is, hogy a törvényesség, alkotmányosság kritériumai mellett olyan eszközt adjunk a végrehajtó szolgálatok kezébe, amely valóban alkalmas arra, hogy a kívá nt célt eredményesen elérje. A kormány törvényjavaslatának bírálatakor tehát azt is vizsgálnunk kell, vajon alkalmas lesze a jogszabály a programban meghirdetett cél elérésére, illetőleg mi a viszonya a programmal, a legalitással. A kormányprogram többek között a következő célt tűzte ki e tekintetben: "A kormány fontosnak tartja, hogy szerepvállalásának határai világosak, egyértelműek legyenek." Ehhez képest kissé ellentmondásosnak látszik az a pont, melyben ez olvasható: "Vállalja a szervezett bűnözés ell eni törvény megalkotását." A szervezett bűnözés sajátossága többek között, hogy áthatja a civil társadalom különféle szerveződéseit, sőt behatol a társadalom egészébe, egyre inkább átlépi az országhatárokat, kihasználja az árucikkek, a tőke és a szolgáltat ások szabad áramlását. Azok a technológiai innovációk, mint például az internet és az elektronikus banki szolgáltatások, különösen kényelmes eszközöket biztosítanak mind a bűnelkövetésekhez, mind pedig a bűncselekményekből származó jövedelmek látszólag tör vényes tevékenységgel történő átforgatásához. Ebben az értelemben készült az Európai Unió alapszerződésének alapján elfogadott dokumentum, amely "A szervezett bűnözés elleni harc akcióterve" címet viseli. Ebből a hivatkozott dokumentumból is kitűnik, hogy a szervezett bűnözés elleni harc pusztán egyetlen törvény megalkotásának eszközével aligha oldható meg. Ezért csak örülni tudunk annak, hogy a kormány a törvényjavaslat elkészítésekor már elállt ennek az abszurdnak nevezhető kormányprogrampontnak a szó sze rinti megvalósításától, és a címében sem vállalja fel ezt a feladatot. Sokkal inkább megmarad annak az általunk is támogatható célkitűzésnek a mezején, mely szerint a kormány különösen fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtését. Azt is le kell szögeznünk azonban, hogy ezek a célkitűzések és maga a cselekvési folyamat - mint ahogy eddig sem - most sem köthető parlamenti ciklusokhoz, illetőleg a ciklusok által jelölt koalíciós kormányokhoz.
